Szerda: Október 04.-e. Hazajött az orvosom szabiról. Már alig vártam, hogy du. 16-óra legyen, és mehessek, illetve, mehessünk. / Mert Renim ismét elkiíért./ Dokikám a tőle megszokott módon fogadott, kedvesen, mosolygósan. Olvasgatva a szabadsága alatt begyűjtött leleteimet,…

Még elsem merem hinni.... Fel sem fogom igazán.... Csak bízom, hogy nem ébredek arra 'holnap', hogy abba a bizonyos bilibe lóg a kezem! Fáradt vagyok.... Mindenről írok, csak most nem megy.... Muszáj pihennem... Kimerültem, pedig alig voltam valahol... De Nekünk most már minden…

    Most tökre ugy érzem itt a holtpont... Feladom... Nincs erőm tovább erőlködni, akarni, viselkedni, reménykedni.... - Hangoztatva, hogy Én jól vagyok, és minden OK.

    Mai történetem, amitől egész más színben látom a világot!!!   Szűk környezetemben élő 'öreglányoknak', és Fatterkámnak kellett gyógyszert iratni menni. Na... Gondoltam magamban, jó kis program... Weehhee.... Szóóvaall... Rendelő... Sorban állás.... Mert még…

Éééén ezt nem bííírommááá!!! Örökké dögleni az ágyban!!! De képtelen vagyok bármit is csinálni. :(((( Olyan szinten fáj mindenem, hogy azt leírni sem tudom. Az összes csontom... A rekesz-izmom... Vagy mi is? Kidurran a pocakom.... Tök mind1, hogy fexem, ülök... Ígysem jó,…