Wáááhhh!!!
Ezt nem hiszem el!!!!
Jó 1 órás körmölésem befejeztem épp, mikor elszállt az
egész irományom!!!!
Hooogyabbaabüdösqrvaéltbeeeebeleeee!!!!
/ Krisztys sír!!!! /
Nya akkor lássuk ismét...
Tegnapi napom eseményeit tartalmazó irományom, 2-es verzióját....
Reggel úgy 9 óra körül elindultam intézni valóim irányába. 'Mamikánknak'
kellett gyógyszert kiváltanom.
Azaz csak kellett volna, mert eléggé macerássá vált a történet.
Tehát...
Gyógyszertár1.
A kezemben fellelhető 3 darab recepttel, / még bizakodva, és gyanútlanul /,
belépek a gyógyszertárba...
Egy azaz egy gyógyszerre szert tudtam tenni...
Gyógyszertár2.
2 recepttel...
Ismét csak 1 recepttől szabadulhattam meg...
Gyógyszertár3.
A maradék 1 recepten egy krém volt felírva, ámde 3 havi adag, azaz 3
doboznyi...
A 3 dobozból, hozzájuthattam 1hez! Meg egy kis irományhoz a Rp-n, hogy
1 kiadva...
Gyógyszertár4.
Itt is csak 1 dobozzal volt 'raktárkészleten'...
Na ekkor már eléggé ideges voltam, és úgy döntöttem, befejeztem a
körutam, beletörődtem, hogy szombatra, megrendeléssel bár,
de meglesz a gyógyszertárban a krém.
Eléggé elfáradva, nem kicsit idegesen, úgy délkörül, hipp-hopp,
itthon is voltam.
Csörög a telefonom...
Reni Of-e volt a 'vonal' túlvégén...
És hümmögve, eléggé óvatoskodva elkezdi a mondókáját...
Miszerint...
Renit tornaórán érte egy 'kis' baleset...
Igazság szerint Én nem is tudom, hogy mi történt...
/ Itt már levert a víz! /
Hallgattam tovább a tőmondatokra szűkitett információ szolgáltatását
Zsolt-Bá'-nak.
Tehát...
Ül a tanári előtt...
Nem tud lábra állni...
Haza kéne vinni...
Eltudok érte menni?
Hiába kérdezgettem, semmit nem tudtam meg arról, hogy mi is történt,
de mondtam, természetesen megyek érte, üzenem Reninek, hogy kitartás,
megyünk!!! Mivel tudtam Fatterkám nincs itthon, hívtam Őt, merre kólicál épp,
mert ez-és-ez történt.
Szerencsémre, épp végzett az intézni való dolgaival, ment is rögtön a Csajokért.
Lestem az ablakból, mikor érnek már haza!
Elég nehezen múltak a percek számomra, de végre megérkeztek.
Gyors történet ismetetés után, és kb. 1 kilós kenyér méretűre feldagadt
lábnézegetés, és Svéd-cseppel történő borogatás-fáslizás után, irány az orvos!
Először gyerekrendelő, mert ugye beutalót kellett még szereznem!
Innen SZTK-sebészet...
Mindenki nézte szegény 'egylábú-szöcske-lányom'!!!
Mivel a földhöz hozzáérinteni nem tudta a jobb lábát... Szegénykéémm!!!
/ Az iskolai gyógy-testnevelő tanár szerint, sürgősen orvoshoz a Csajjal,
mert nagyon úgyfest eltörött! /
Történt ugyanis... Tornaóra... Kötélmászás-verseny! / Ezt a faszságot!!! /
Mivel Renim, a tornatanár szemében, egy punnyadt-lusta-lógós gyereknek van
elkönyvelve, gondolta, megmutatja, hogy nem az!
Természetesen elsőnek ért a kötél tetejére, nem törődve közben, a kezén
található, jó 5 ft-os nagyságú sebhellyel...
Persze, mászás közben ez a heg leradírozódott a kezéről, vérzett is eléggé...
Már visszafelé akart Renim haladni a kötélen, mikor a vértől csúszott a keze...
Nem akarta hagyni vesztésbe fordulni a helyzetet, gondolta, leugrik a kötélről, és
ezzel megtartja a pozicióját...
/ Ezt már sokszor megtette edzéseken, innen jött a gondolat, hogy simán megcsinálja...:/
Ugrott...
Csak elbénázta!
Egylábra sikeredett ezúttal érkeznie, ami mások által is halható reccsenéssel
végződött!!! Ekkor még nem is fájt Neki...
Ámde ugy 5 perc alatt eszméletlenül feldagadt a lába...
Persze, a Svéd-cseppes borogatásomnak köszönhetően, mire elértünk a
sebész-dokihoz, elég szépem lelohadt a dagadás.
Dokink szerint abszolút nem vészes...:))
Mikor elmesélte Reni, hogy kb. 8 méret magasból leugrott a kötélről, már a
doki is alaposabban nézegette, és kissé csodálkozva közölte, hogy abszolút
nem látszik rajta, hogy ekkora 'zúzás' érte a lábát...
/ Na! Azt Én sem értem, hogy úszta meg ennyivel... /
Át lettünk irányítva RTG-re... Ismét 'Szöcse-Lányt' játszott Reni természetesen:)
Az ottani diagnózis:
- Törés nem látható.
Húúúh... Ennek azért örültem rendesen!
De Renim csak kesergett...
Egyrészt mert marhára fájt a lába, másrészt mesélni kezdett...
Hogy... Abban a pillanatban tudta, amikor földet ért, hogy a
Szombati versenyének lőttek!!!
- Bassza meg!!! - közölte...:)
Ez talán még jobban zavarta, mint a sérülése...
Mert végre lenne egy verseny ahol Klauval együtt mind2 indulhattak volna...
Háátt... Ennek lőttek!!!:(((
Sebész doki útba igazitása, és kis cetlikén olvasható gél nevével kezemben
indultunk Fatterkám felé, aki a kocsiban várt minket türelmesen, most is.
Mint mindíg ha épp autós segítségre van szükségem-szükségünk.
Ugri-bugri a lifthez...
Mert csak egylábon 'szöcskézve' tud Renim közlekedni jelenleg.
A liftben egy nénike sajnálkozott is, hogy:
- Jajjj! Szegény Lányzó! / Fordult oda a mellette álló Bácsihoz./
- Nézd Papa! Mezitláb van!
- Eltört Csillagom? Érdeklődött...:)
Rövidke beszélgetés, és liftezés után, indultunk ismét gyógyszertárba!
Heurééékaa!!!
Imádom a gyógyszertárakat!!! / Főleg a mai tortúrám után! Pffhh...:/
Belépve a ma már másodszor ugyanabba a gyógyszertárba, a papírkámmal,
mutatom mire volna szükségem...
Erre a Csaj...
- Nincs!!!
- Talán holnap!!!
Naaa!!!... Elöntött a harci ideg!!!
Eleve hogy ezt már ma eljátszották velem párszor, na meg, hogy olyan 'fád'
közömbös, unott képpel adta mindezt elő...
Nem beszélve róla, hogy ugye Renim a kocsiban szenvedett eközben...
Kibuggyant belőlem egy 'kis' bővített mondatocska...
Így hangzott:
- Csak azt tudnám, hogy itt a környékbeli gyógyszertárak mi a büdös
francnak tartanak nyitva, ha egyszer soha semmit nem lehet
megkapni, amire az embernek szüksége van!?
/ Mert ugye, mikor kell az a gyógyszer, ha már egyszer felírták?
Akkor hama-hama.. Nem?
Nem 2 nap múlva!!! Addig akár meg is lehet ezektől dögleni!!! Wáááhhh!!! /
Hogy felháborodottságom még megkoronázzam, kifelé jövet eléggé erőteljesen
berántottam, mondhatnám, bebasztam magam mögött az ajtót!:)))
/ Kis elégtétel? Hihihi... /
A gyógyszertár alatt lévő gyógynövény boltban, gondoltam én kis naív, veszek
Aminoerg-oldatot... / Kimondottan zúzódásos esetek kezelésére szolgáló szer. /
Perszeee... Ezt sem kaptam!!!
Na... Ekkor már igencsak hasonlítottam a Szaffi-című mesefilmben látható
'gróf-úrra'... Akinek egy bizonyos 'gőz-kieresztő-szelep' van a búrájába építve,
idegesség levezetése célzattal...
Fortyogtam az idegtőől!!!!
De... Kocsiba be... Keressünk másik gyógyszertárat... Újra!!!
Heheee!!!...
Eszembe jutott, van még 1 olyan hely ahol ma még nem jártam!!! Menjünk oda!
Közöltem Fatterkámmal... Ő meg szótlanul tette a dolgát....:))))
/ Mukkanni nem mert, látván a bennem uralkodó indulatokat...:))) /
Belépve az gyógyitárba, egy olyan 80 éves bácsika, és a 2 eladó csajszi,
mazsolázzák a Bácsi pénzét...
Közben a Bácsi dödög...
- Nem lesz elég...
- Vissza kell jönnöm...
- Jaajj...
Szegénykém!!!
Kiderült végülis, 130 forint hiánya volt.
Odaszóltam a hátam mögött ácsorogva a Bácsihoz...
- Ne tessék visszajönni! Kisegítem a Bácsit!
Bácsi felém fordul, és visszakérdez... Talán kicsit nagyothallott a 'kis-öreg'.:)
Megismételtem a mondatom, a Bácsi szemei kikerekedtek, elmosolyodott, és
közölte:
- Jaaaj! Kedveském... Az Isten áldja meg!!!
- Köszönöm!!!
Ott akarta hagyni a gyógyszereit, amíg haza és vissza 'totyog' a hiányzó
összeggel, de az ott dolgozók mondták Neki, majd behozza, vigye csak el...:)
Végülis, gyógyszereivel kezében elsétált.
Én következtem....
Közöltem, Aktivion-gél-t szeretnék...
Szó nélkül, nyúl egy fiókba, és számlázza a kért cuccost.
El sem hittem szinte...:)))
Következő kérdésem:
- Olyan, hogy Aminoerg-oldat?
- Van!
- Jééé... El sem hiszem!:)
A 2 csaj kissé furcsán nézett rám...
De elmesélve a mai kálváriám, mindent értettek. Közöltem még velük,
hogy úgy döntöttem, ezek után ha gyógyszertár kell, csak az Ő üzletük
jöhet nálam szóba:) Megköszönték, döntésem, én meg a Náluk sikeresen
megvásárolható termékeket, kisétáltam.
Itthon jött a következő feladat...
Renit feljuttatni 38 lépcsőfokon!!!
Mert ugye még lefelé csak-csak lehet 1 lábon ugrálva közlekedni...
Na de, felfeléé?:)))
Végeredmény...
Reni lecsüccs a lépcsőre, egyesével, minden lépcsőfokra odahelyezvén a
'popsiját', felaraszolt pár perc alatt. :)
A jól bevált 'mirelit-borsós' jegelés, géllel kenegetés, na meg az
Aminoegres-borogatásos este után, ma Fatterkám beszállítmányozta
gyermekeim a suliba!
Mert Reni nem hiányozhat ilyen 'apróságok' miatt!
Mint 1 ripityára zúzott lábfej!:)))
Történt ugyanis, hogy egész tanévben annyit hiányzott, hogy mára ott tart
ha még hiányzik, lőttek a Balatoni-edzőtábornak, ahová Edző-Bá' mindenképen
elszeretné vinni Renim!
Ezzel is csak annyi a probléma, hogy még tanítási időben van, tehát erre az egy
hétre, meg kell tartani a még igazolható órák számát!:)))
Ezért ma, egyik lábán cipőben, másikon Apa zoknijában, alatta fáslival a
'Szöcske-Lányt' előadva ugyan, de bent van Reni a suliban!
Bebizonyítva, hogy ami Neki fontos azért mindenre képes!:)))
Én meg regényt írok itt magamnak:)))
Jesszus!!! Mennyit írtam!
Na... vége!:)))
Őőőő...
Nincs még vége!!!:)))
Ezt még le kell írnom! A Szombati verseny!
Szóóvall, bár csak Klau nevezet, sajna...
Reni mindenképp jönni akar Hugónak drukkolni, megnézni a versenyt.
Csak itt is van ám probléma...
Hogy a bánatba fog reggel fél7re kiszöcskézni a mindenkori versenyre indulós
találkahelyre? / Ami 2 buszmegállóra van... /
Nem elég, hogy Edző-Bá', visz-hoz minket, mert Apa dolgozik...:)
Nem is leszek pofátlan, ha felhívom, hogy ok-ok, hogy furikázod a seggünket,
de még ez sem elég!? :))
Jöjjön ide értünk házhoz, mint 1 taxi???!!!:)))
Szegéény Edző-Bá'... Bakkeer.... Én tuti nem vagyok noormáliss!!!:)))
De más járható, illetve ugrálható út nincs! :)))
Szóóvall...
Holnap majd folyt köv, a
- 'Hugó versenyzős,
- Szöcske Lányos,
- Taxit rendelős,
- EdzőBá' meg seggünket hurcólós'
napunkról...
Na, most már tényleg...
Aloha...
Csüssz...
By...
Meg effélék.:)
