Írok még, amig P-Öcsi alszik...

Ezúttal Papusról + P-Öcsiről...

Ime...

Nagy pillanatot örökített ám meg ezen kép!

Papus először fogta a kezében a legkisebb, azaz az 5. unokáját!:)

Édes' egy helyzet volt...

Papus kicsit szalonspiccben' nyomta már, beszélgetett a legkisebbikkisfiúval',

ámde, egy akadály mindig felmerült! :)

Nevezetesen az, hogy:

- Hogyan is nevezzelek?

Drága Papusunk, képtelen észben tartani gyermekem keresztnevét...:)))

Mondott neki mindent, de legfőképp Dezső'-nek szólította, csakúgy mint mindenkit

akit becézni' szándéxik'.:) / Szeretetből ám!:)- /

Aztán jött még, hogy:

- Őőőő... Izééé'...

Na!!!

Hogyis'?.... Mingyárt' meg lessz!!!:)

De nem akaródzott, én meg, hogy mentsem a helyzetet, közbeszóltam, hogy:

- Papa! Tudod mit! Legyen neked is P-Öcsi!!!

Ezt csak megjegyzed!:)

- Egyébként meg Patriknak hívják!:)))

Párszor nevén nevezte a gyereket, majd kis litánia következett, hogy hogy lehet

ilyen nevet adni egy gyereknek? :)))

Hehe...

Arra büszke vagyok, / Ha ez a jó szó erre?- / hogy mindegyik gyerekem, a nekünk

szimpatikus, a mi döntésünknek-ízlésünknek megfelelő nevet kapta, nem hagytunk

ebbe senkit sem belefolyni'!!!

Na... Éhes a legkissebbikkisfiam'!

Pá!