Szívesen megy, várja már este, hogy reggel legyen. Igaz fáradtabb mint amikor itthon volt, de ez nem baj. Gond nélkül bemegy reggel a csoport szobába, egy icipici segítség kell csak, hogy az ajtóból beljebb csalják, becsukják az ajtót és kész. - Én eljövök haza, Tökim marad...

- Egyszer sem sírt!!!

... Ma rohantam az ovihoz, mert kicsit késve indultam érte. Pöttyet behavazódtam...  Mire oda értem, ült az asztalnál a többiekkel együtt, Zsuzsanéni mondta, szeretnék ha maradhatna ebédelni, nem baj hogy nincs még befizetve. - Mondtam, ha nem gond, miért ne?.... Megvártam, kihallatszott a csörömpölés, hogy 2-3 kisfiút mindig rendre kellett utasítani, "nem kézzel eszünk", "nem állunk fel az asztaltól", stb... :)  De Patrikot csak dicsérték, hogy ügyesen szépen, evőeszközzel megette a levest és a tarhonyás húst.  Mikor kikísérte hozzám óvónéni szemembe is dícsérte, :)hogy igazi ovis-nagyfiúhoz méltón ügyesen szépen megevett mindent! :) Közöltem az étvágyával sohasem volt gondunk. ;) :))) 

Megköszöntük a potya ebédet, indultunk volna öltözni, de persze, mondanom sem kell ugye?...Ma sem akart haza jönni! ... :P :D Most láthatta-tapasztalhatta meg először, milyen az oviebéd', utána miként alszanak a gyerekek, a kis ágyacskákon... :)

Szeretett volna aludni-maradni'... :)

Mondjuk tény... :)

Volt valami kellemes hangulata az egymás mellé letett,megágyazott kis ágyacskáknak'. ;)

Naa, majd kíváncsi leszek Én még erre az ottalvásra' Márc 1.-e utántól. :)))