Szerdán elintéztem, hogy másnap fogadnak a Schöpf-Mereiben.
'Kipaoltam' mindent, hogy mik az eddigi vizsgálatok, és mik ennek tükrében a kilátásaink.
Arról is szólni mertem, hogy micsoda stílusban közölték mind ezt velem.
Már a telefonban is sokkal emberségesebb hangnemben beszéltek.
Hívtam is Apát, szóljon, hogy csak beviszi a fiúkat dolgozni, és jön orvoshoz velem.
Igy is történt.
Bejelentkeztünk a Genetikai-tanácsadásra. Akármerre mentünk, mindenhol mindenki
tudta hogy Én vagyok az-az Ikerterhes, problémás kismama.
Rendesek, megértőek, kedvesek voltak... Egy szavam nem lehet a Söfire!!!
Oda jutott a megbeszélés, hogy biztos ami biztos alapon, besorolt mára, / Az-az péntekre /
a Genetikus Dr Nő, Amiocentézisre.
Gondolta, ha nem szeretném mégsem, hát kihúz majd...
Délután 4-re volt Uh- időpontunk.
De mivel 99% volt az Amiocentézis elvégzése, kérte, menjünk haza addig egy éjszaki,
és nappali tartozkodásra való motyóért.
Meglesz az Uh, és utánna befexem, mivel Náluk ez a szokás. Másnap délutánfelé jöhetek haza.
Elérkezett az Uh ideje.
Kezdetben még Apa, büszkén súgta oda Nekem, hogy - Látom a kis pöcsit!!! Hihihi!!!
De mikor a Doki összehozta a 2 babócát 1 képbe....
Tragikus volt a látvány.
Akkora különbség van a két babócánk között, hogy megértette, miért beszéltek ugy az
orvosok ahogy....
Míg 'A' lubickol, uszkál a rengeteg magzatvizben, adig 'B' tulajdonképpen mint 1
bevákumozott 'csomag' kuporodik, szinte mozdulatlan a méhem ball-felső részében.
Odapréselve!!!
Azt mondta a doki, hogy annyi magzatviz nincs 'B'-nél, hogy elvégezhető legyen a mintavétel.
Tehát...
1 hét alatt annyit romlott a helyzet, hogy az akkor még, mind két babánál soknak megitélt
magzatviz átpréselődött, 'A'-hoz. Valami kis repedés keletkezett, és ahogy 'A' egyre több
és több helyet, és erőt happolt el 'B'-től, ugy lett 'B'-helyzete egyre rosszabb.
A végkifejlet:
Nincs Amiocentézis.... Nincs 1 napos Söfiben eltöltött vendégszeretet élvezés.
Csak óriási döbbenet, elkeseredettség, sírás volt!!!
Felvázolta a doki az előttünk álló, bármilyen szempontok alapján nézett esélyeket.
Sajnos csak negativumokat tudott mondani!
És mivel elvileg 'A' is, és 'B' is. egészségesek, Ők orvosi szabályok alapján nem jelenthetik
ki, hogy Pont! itt a vége!!!
Nekünk kell eldönteni, hogy kockáztatunk-e.
Hogy mit?
Most elsősorban az Én életem...
Másodsorban azt a tényt, hogy megjósolhatatlan meddig húznánk ezt a terhességet igy.
Mivel 'B'-nek jó esetben van hárta 1 hete. Aztán elhal a pocakomban.
Innentől ismét előre nem látható, hogy meddig növekedhetne bennem 'A'.
Lehet 2 nap és fellép a fertőzés... Ez esetben azonnal császármetszés!
Befküdhetek, állandó orvosi felügyelet, és antibiotikusos kezelés mellett az elmélet szerint
maximum 8 hétig kinylódhatnánk,a pocakban egy halott, és egy élő magzattal.
De itt jön a sokadik gond!
Ha ezt a megoldást választanánk, abban is ott a 'csavar', hogy még akkor is csak 28-29
hetes terhességrnél járunk.
Amiből roppant kicsi az esély, hogy értelmes, egészséges szép kisbaba alakuljon ki.
És akkor beszéljünk a rengeteg magzatviz kérdéséről.
Ennyi folyadék, először is, fullasztana, már úgy 2 hét múlva.
Ez ugye terhelné még plusz, az egyébként is jócskán igénybevett szervezetemet.
Persze, lehet mondani, hogy ott van a magzatviz-lecsapolás!!!
De... Mindenegyes szúrás ismételten csak növeli a spontán vetélés esélyeit.
Ami újabb problémát, veszélyt hoz magával. Mégpedig azt, hogy ennyi magzatviz, ha elindul
belőlem, leszakithatja a placentát. Ekkor lenne kb. 10 percem, és elvérzek.
Ezt a terhességet biztonságosan 1 császármetszéssel lehetne befejezni. Akár a még élő baba
oldalát nézzük, akár az Én életem. Eltekintve attól, hogy megpróbálnánk-e 'A'-t életben
tartani vagy sem, itt szóba sem jöhetne a természetes uton történő világrajövetel.
A szülés bármilyen módon való meginditása-indulása életveszélyes lenne Rám nézve!
Háátt.... Ez történt tegnap... Fel van adva a lecke!!!!
Döntenünk kell....
Hogy bízakodunk, és rettentően nagy, többoldalú kockázatot vállalunk,
Vagy....
Hüümm... Vagy!!!!
Ehatározzuk, kimondjuk a kimondhatatlant!!!!
Hogy a biztonságra utazunk, a lelki oldalát félretéve ennek
szörnyüségessé vállt kérdésnek!!!
Döntünk a még jelenleg élő egypetéjű-iker-kisfiaink sorsáról!!!
Éééésss...
Lélekben látjuk magunkelőtt a fekete betükkel szedett irásos-papírt:
SÁFIÁN BENCE - SÁFIÁN GERGŐ
'Éltek': 2006. 05. 06.-tól - 2006. 09. 2?. -ig.
Most hogyan tovább???
