Szerda:
Október 04.-e. Hazajött az orvosom szabiról.
Már alig vártam, hogy du. 16-óra legyen, és mehessek, illetve, mehessünk.
/ Mert Renim ismét elkiíért./
Dokikám a tőle megszokott módon fogadott, kedvesen, mosolygósan.
Olvasgatva a szabadsága alatt begyűjtött leleteimet, persze eléggé elkomolyodott az arca.
Neki is!
Kicsit megvizsgált, megnézte a babócáimat Uh-val, és közölte:
- Krisztikém!!!
Ezek a dolgok feltételes módban vannak írva!!! Mi a gond?
Én semmi bajt nem látok itt.
OK! Több a magzatvíz... És??? Ez még nem akkora probléma!
Mikor közöltem vele azt a pár kedves mondatot, amit ténymegállapitásképp' többen is,
több 'nagy-nevű orvos' a képembe vágott... Háátt...
Kiakadt, és nem értette mi szükség van, volt erre.
Biztosítandó az általa a kis Uh-készüléken látottakat, másnapra már írta is a beutalót a Kh-ba,
alaposabb Uh-vizsgálatra.
Megbeszéltük, hogy szóljak az épp vizsgáló orvosnak csipogtassák meg, lejön hozzám az UH-ba.
Látni szeretné Ő is, mi mutatkozik a nagyobb felbontású, fejlettebb, komolyabb gépen történő
vizsgálatkor.
Hazajöttünk. Tudtam hogy Ő megnyugtat. Kicsit sikerült is. Ezeket a mondatokat vártam Tőle,
de a kisördög csak itt fondorlatoskodott bennem, még!
Csütörtök:
Egy rettenetesen rosz éjszaka után...
/ Nem alvás, agyalás, sírás... Fájt minden tagom, sehogy nem bírtam megmaradni. Ha feküdni próbáltam, olyan 10 perc után testhelyzetváltoztatási-hadműveletet kellett beiktatnom. Persze.... Ugye mondanom sem kell, ez már egyáltalán nem egyszerű feladat, ekkora pocakkal. Mire valahogy átfordulok az épp aktuális-fekvő oldalamról a hátamra, majd a másik felemre, óhatatlan, hogy a pocakom valahol -úgymond-, ne gyűrődjön be. :))) Naaa... Ezen 'gyűrődés' viszont eszméletlen fájdalommal jár. Na meg a fiúk is elkezdenek tiltakozóan rúgdosni... A másik alkalmazható testhelyzet a párnákkal jócskán kipolcolt félig ülő-fekvő pozitúra. Igen ám, de itt meg a pocakfeszülés, és a bordáimnál érzett kifelé-feszülés érzése a gond. Olyan mintha teljesen a kényelmetlenségig hátrafeszített vállakkal, háttal próbálnánk meg létezni... Ez egy bizonyos idő után roppant kellemetlen tüneteket produkál. -Ki lehet próbálni...:)))- Méég, hogy fokozzuk az élvezeteket, a lelki bajaim is megtaláltak... Ismét.... :(((( Megint ott tartok, hogy elég ebből!!! Nem bírom ezt a bezártságot!!! Menni-mászkálni, emberekkel 'érintkezni' akarok!!! Csak ugyebár sajna ehhez fizikai erő is kéne... Amivel mostanság nem rendelkezem.../
Tehát eltellt az éjszaka.
Egyre idegesebb lettem, -már jó előre- mi lesz az UH-n.
Nöklapjacaféztam...
Dancy blogját olvasgattam...
Katie Meluát hallgattam...
És sírtam...
Az aranyos várandós társaim, a Nlc-én vigasztagattak, nyugtatgattak...
Ezúton is köszi Csajok!!!
Aztán rájöttem össze kell vakarnom magam, irány az Uh. Fatterkám megint elvitt - Szerencsére!!!
Folytatnám onnan, hogy Dr. Mikó Sándor megérkezett... Krisztyke hanyattfexik... Dr. Nő vizsgál...
Mindkét doki, komoly fejjel nézi a monitoron látható képet...
Majd következett a babócáim méreteit mutató adatok diktálása.
/ A 3 héttel ezelőtti méreteket kívülről fújom... /
Fúúúh!!!
Roppan jó érzés-tudat volt, hogy az eltelt idő alatt, kicsi-fiaim ugyanolyan arányban növekedtek.
A szonográfus Dr NŐ, / Miután Mikó dokikám kicsi felvilágosító beszédbe kezdett / közölte, hogy
teljesen képben van... Emléxik Rám...
/ Olyan 2 hete voltam ugye a Kh-ban a Dokimat helyettesítő orvosnál, véleményt kérni... /
Ők mit látnak?
Akkor is megnyugtató híreket kaptam. Itt a porig lealázott, 'kis' Dél-Pesti Kórházban!!!
Ahol pedig, / lássunk csodát!!! / emberszámba tudtak-tudnak venni!!!
Nem a riogatás, a jól beijesztés a cél!!! Hanem emberi szóval,
segítőszándékkal, megértéssel közelítenek az ember felé!!!
De a lényeg!!!
Nincs nagyobb különbség köztük!!!!
Ezután jött a 'szóbeli-értékelés' és a lelet megirása.. Miszerint!!!
A magzatnál:
- Az átlagosnál több magzatvíz, de nem polyhydramnion!
/ kórosan sok mennyiségű magzatvíz /. + a babcikánk méretei.
B magzatnál:
- Az átlagosnak megfelelő magzatviz. Itt is + a babcikánk méretei.
/ Hümmm...
Érdekes fordulat!!! 2 hete a Scöpfmereiben...
Ferenci Dr szerint annyi magzatvíz nem volt, hogy az amniocentézist elvégezhesse...
És 'adott' úgymond 2-3 hetet 'B'-nek kikiáltott kisfiamnak az életből!!! /
Ez Mikó dokikám nyelvére leforditva annyit tesz, hogy:
- Dehát nincs itt semmi baj!!!
'A'-nál sincs úszómedence!!! Jóó...
Több a magzatvíz, de láttunk ettől már lényegesen többet,
igaz XY-kolega?
Néz rám és mosolyog... Kacsint 1et, és közli:
- Nyugodjak meg.... Felejtsek el minden eddigi véleményt!!!
OK.... Van kis gond...
Mert azért alapjáraton 1 Iker-terhesség sokkal nagyobb
megterhelés a várandós anyuka szervezetére, de
aggodalmaskodni nincs okunk.
Várni kell... Minnél tovább benntartani a babókat.
Nincs világvége hangulat!!! Rendben, Krisztikém??? !!!!
Találkozunk 3 hét múlva.
Addig is, bármi gond lenne, bármi kérdésem, problémám van, tudom a telszámát.
Naa... Elindultunk hazafelé... Próbáltam elhinni a hallottakat...
Meggyőzni Önmagam is, hogy az Én Dokim, az Én Dokim!!!
És hiszek Neki!!!
Dee...
Mindig visszajön a kisördög... Félek még.... Még mindíg.... Hogy... Ne adj' Isten!!!
Bekövetkezhet a 'kezem a bilibe lóg-efektus'... És baj lesz....
Fatterom is nyugtatgatott, hogy nincs más orvos, Krisztina lányom!!!
Ennek az orvosnak a szavára kell adni!!!
Nála született 4 unokám!!! / Hangoztatta büszkén!!! /
Nem lehet hülye!!!
Úgy mint a többi... Akiknél jártunk... És csak a markukat tartották...
És kicsináltak a szavaikkal... Mindnyájunkat!!!
Aztán...
Voltam kicsit Szilvikézni... Nagyon jó volt.... Végre beszélgetni...
Nem csak a gondolataimmal itthon tipródni egyedül.
Persze, mire azt a komoly 5 saroknyi távolságot hazasétáltam, elfáradtam mint a ló...:)))
Sebaj!!!
Kicsi vízszintes testtartás után, írtam a NLC-n a Csajoknak!
Akartam írni kedves barinőmnek e-mailt.... De megelőzött!!! :)))
Olvasta a 'bejelentkezést' a topikon, és már telózott is, hogy Velem örüljön a kapott jó híreknek!!!
Tök jó érzés ám...
Hogy van aki Velem van -gondolatban-...
Éééésss... Nagyon-nagyon sokan vannak!!!
Pedig....
Azt sem tudjuk egymásról tulajdonképpen, hogy Ki-kicsoda...
Csak az Internet hozott minket össze... Meg a hasonló élethelyzet...
Mégis, olyanok mint egyeseknek talán a közvetlen vér-rokonai sem!!!
Köszönöm Csajok!!! :))))
Meg mindenkinek...
Mindent...
Ott a fentről talán Rám is letekintő 'segítőnek'. Is!!!
