... Érdekes...
... Megdöbbentő...
... Kedves...
... Jól eső...
... És ugyanakkor szomorú is...
Mégpedig az, hogy egyre inkább depissé váló napjaimat, az NLC-n töltve,
mindig arra kell ráébrednem, hogy Minket mindenki olvasott...
Nem tudok úgy beírni / Akár milyen témájú topikba sem / , hogy Valaki ne
ismerné a történetünket...
Valahol ez nagyon jól esik...
De rettenetesen elszomorító is...
A mindennapjaimat 1-2 gondolat tölti ki...
Hogy, Legyen? - Ne legyen?.... Tessó!!!
Nagyon szeretném!!!
Apa is szeretné...
Mert valljuk be...
Ha nem szeretné, miért mondta volna:
- Tina!!!!
Én alig várom már, hogy gömbölyödj újra!!!
Olyan szép amikor 'pocakos' vagy!!!
Ott tartok, ha nem kéne még 2 hónapot minimum védekezve eltöltenünk,
sokkal könnyebb lenne a helyzetem...
Nem agyalnék... Bele csapnánk a lecsóba!!! És pont!!!!
De ezt még nem lehet....
Épp eléggé rizikós császár után ez a fél év kihagyásos, a Babó várás...
Ha lessz!!!
Mert azt érzem, ha most hama-hama nem jön a Tessóka, a Lányoknak,
/ És nekünk a 3. Babó / akkor nem is lesz.
Ott tartok ebbe fogok beledilizni... Mert 1x azt mondom magamnak:
- Nem kérdés!!! Lessz Babánk!!!
Deee....
Örökké jön az a fránya kisördög.... Aki nagyon érti a dolgát...
Éééss.... Örökké elbizonytalanít!!! Mindenféle kétségeket 'ültet' a fejembe!!!!
Fenééébeee!!!
