Nos hát…
Történetem még Május 22-23. Kedd -Szerda-i napokra nyúlik vissza.
/ Folyamatosan íri fogom az eseményeket./
Mivel Reni mehetett volna egy hétre Balatonra Judo-táborba, felhívtam az Iskola-
Igazgatót, hogy bevinném a hivatalos Judo-szövetséges kikérő levelet, amiben
kérjük-kérik, hogy engedjék el a gyerekem az tanítási év utolsó előtti hetében.
Az Ig.helyettes közölte, ezért nem kell bemennem, elég ha beküldöm a kikérőt,
és természetesen /Úgy véli-/, nem lehet akadálya a tábornak.
Mivel csütörtökön választ kellett volna adnom Edző-Bá’-nak, hogy mehet-e, írtam hozzá
mellékletként még pár sort, amiben kértem még aznap értesítsenek a döntésükről,
üzenjenek Renivel…
Na… Gyerekeim hazaértek a suliból, de Reni azt sem tudta, hogy bevittem délelőtt a levélkét,
vagy hogy mit is tudtam intézni ebben az ügyben.
Ok…
Ismét telefont ragadtam, és beszéltem az Igazgató Nővel, aki közölte semmi akadálya nincs,
mehet a táborba!
Örültünk is nagyon, mert eléggé furcsa ez a ’Nő’, tartottam tőle, hogy direkt bekavar…
/ Jaaa… Még megkaptam a kiosztást, hogy:
- Hát Reni nem ment hozzá a válaszért…
Ezt a Nőt!!! ’Banya’!!! /Ezek után kedvesebb ’jelzővel’ nem tudom illetni!/
Honnét tudta volna a gyerek, hogy neki kellett volna kérdezősködni, mikor semmiről
nem tudott? Belehalt volna a ’Banya’, ha Ő odalépked a csámpás lábain Renihez,
és rettenetesen nagy fáradtság lett volna, ha közöl vele 1 azaz 1! mondatot???!!! /
Wáááh!!!
Reni természetesen szárnyalt a boldogságtól, mert nagyon szeretett volna táborozni,
a Judos Barátaival. Jókedvükben elmentek bicajozni, fagyizni a Lányok.
Én itthon, egyedül, mikor csörgött a telefonom.
Megint az Iskola…
Igazgató Nő…
Röhögve mondta, hogy:
- Hihi!!! Meggondoltam magam!!!
Nem engedem el a táborba!!!
Kérdeztem miért?
Válasz:
- Csak!!!
Döntsük el mi a fontosabb nekünk…
A tábor, vagy az, hogy óraszám hiány miatt megbuktassa-e a gyereket!
Nem értettem miről beszél…
Mondtam ezt mégis hogy érti??? Közölte, idézem!!!
’Tudom úgy intézni, hogy annyi hiányzott órája legyen, ami alapján törvény
adta jogom-kötelességem, osztályismétlésre kötelezni!!!’
Naaa…
Ekkor elöntött a harci ideg!!!
Ugyanis kb. 10 nappal ezelőtt, beszéltem az Osztály Főnökkel, tudakozódni szerettem
volna, hogy hogy is áll Reni a hiányzásokkal?
Beleférne-e még ez az 1 hét. OF.-től azt a választ kaptam hogy elmehet, még nincs olyan
helyzet, hogy emiatt gond lehessen.
/ Mert ami igaz az igaz, elég sokat hiányzott Reni ebben a taévben De okkal…
Sajnos volt mit feldolgozniuk, - November...- Nem beszélve róla ha beteg, akkor beteg!
Aki meg beteg annak ugye itthon a helye./
De könyörgöm!!!
Miért kellett ilyen tetű módon viselkednie ennek a ’Banyának’???
Ezt nagyon jól kitervelten, és szándékosan csinálta!!!
Direkt packázik a gyerekemmel??? /Meg ugye velünk is, emlékezzünk ismét a
Novemberben történt eseményekre…:(/
Befejeztük a ’beszélgetést’, és itt őrjöngtem, remegtem az idegességtől…
Na meg a tehetetlenségtől, mert azt tudtam itt Mi bármit is tennénk csak Reni
szívná meg!
Bicajozásból hazaérve Renim még sírt is…:(
Tehetetlen dühömben, és elkeseredésemben, felhívtam a Pap-Bácsinkat, aki
megkeresztelte a Lányokat, minket is esketett, hittant tanít az iskolában az én
gyerekeimnek is, stb…
Meg mellesleg ugye, a Református Egyház karolta fel 4 éve az anyagi csőd miatt bezárásra
ítélt iskolát. Minden ’sirámom’ közöltem a Pap-Bácsinkal, / A Novemberi esetet is…/
és tudattam vele, hogy nem segítséget, megoldást várok Tőle, csak egyszerűen úgy éreztem
tudnia kell a feháborodottságom, és hogy micsoda szemét dolgok folynak a máskor
oly’ fennhangon kijelentett ’Mi Vallásos Iskola vagyunk’!!! című intézményben.
Szegénykém… :(
Köpni-nyelni nem tudott, csak motyogta, hogy:
- Igen… Tudom, hogy attól, hogy az Egyház felkarolta az Iskolát,
az ott dolgozók ’szellemisége’ sajnos nem változott meg. Stb..
Kértem még, hogy a beszélgetésünkről, ne tegyen említést az Igazgató Nőnek,
mert tudom, hogy még keményebb retorziókat váltanánk ezzel ki.
Ezt is megértette a Pap-Bácsink…
Sajnálatát kifejezve ez a történet is végetért.
Mivel tudtam, hogy lőttek a tábornak, nem akartam húzni-halasztani a dolgot,
ismét telefonáltam… Edző-Bá’-nak…
Teljesen felháborodott!!!
Elég rendesen dühöngött, mivel Ő is / Ő valóban!!/ Pedagógus!!!
Ismeri az Iskolát, a ’Drága’ Igazgató Nő hozzáállását…
Na, meg az egész légkört ami itt uralkodik.
Keresetlen szavakkal megspékelt beszélgetést folytattunk.
Eddig is nagyon segítőkész volt, de most is kitért rá, hogy Klaust ki kell
menteni ebből akörnyezetből. Puncsol Ő is az edzéseknek helyet adó Iskola Igazgatójánál,
hogy bejuttassuk oda Klaut.
/ Ezúton is nagy-nagy köszönet! Csak sikerüljön!!!/
Sajnálta nagyon, hogy nem mehet Reni a táborba, és nem értette,
Miért?
Hogy képzelte?
az IgNő, ezt a viselkedést!
Eléggé mozgalmasra sikeredett napunk lassacskán végéhez ért.
Szerda reggel...
Eszembe ötlött, hogy futok még egy kört az Igazgató helyettes Úrnál.
Na Ő nem ilyen gusztustalan mint ez a ’Banya’!!!
Rögtön tudta miért hívtam mikor bemutatkoztam, és közölte:
- Igen, eljutott hozzájuk a levélke, és minden rendben!
Mehet Reni táborozni!
Csodálkoztam, és közöltem:
- Semmi sincs rendben!!!
Ekkor Ő nem értett engem… Röviden, de az IgNő röhögéseivel megtűzdelt
szavait pontosan idézve, felvázoltam Neki a tegnap délután eseményeit.
Megdöbbenten, és tanácstalanul mondta, hogy nem ért semmit!
Együtt beszélték meg a Reni ’ügyét’, és mindent rendben találtak.
De itt már Ő nem tehet semmit…
Amit az idézem! ’Igazgató Néni’ mond az a szent írás! Nem vétózhatja meg…
Tehát… Hol is tartunk?
Naplót hamisít, ha kell…
Megfélemlíti az egész Tanári kart… / Bakker???!!!
Nem úgy táncolsz ahogy én fütyülök??? – Kirúglak!!! Mert megtehetem!!!/
Élvezettel packázik mindenkivel…
Főleg egy számára nem szimpatikus 8.-os gyerekkel…
/No comment… Pfffhhh…./
Jaaa…
’Drága Igazgató Néni’-vel történt első telefonbeszélgetésünk kis részlete még ide illik.
Tudtára akartam hozni, hogy az Igazgató Úrral…
Na itt közbevágott, / Nem baj, hogy Én beszéltem épp…:) Műveltség? Ohhh!... :)/
kappan hangon, fölényesen, és felháborodva, sipítozott hogy:
- Én vagyok az igazgatóóó!!!
… Elnevettem magam, majd folytatni akartam a mondatom, miszerint…
Az Igazgató Úrral / Ezt ekkor már szándékosan mondtam igy!/ délelőtt, abban
egyeztünk meg, hogy bla-bla-bla…
Természetesen semmit nem fogott fel szavaimból, csak szajkózta pöffeteg stílusában,
az Ő pozícióját, és hatalmát ebben az /idézem ismét,/:
- Vallásos szellemű, nagyon jó iskolában! Amit Ő vezet!!!
Na…
Akkor most kérdem én… Megalapozatlannak tűnnek az előbb említett ’vádaim’???
Igazgató helyettes Úrtól is kértem, ne tegyen semmit, mert ugye Reni 8.-os…
Szeretném, hogy elteljen ez a pár hét, és végre lezárhassuk ezeket az általános iskolás
borzalmakat! Azt javasolta, hogy beszéljek az ’Igazgató Nénivel’…
Ezt megköszöntem, és határozott hangon elutasítottam. Nem kérdezett semmit…
Értette, hogy rájöttem, tudom, érzem, jobb ha befogom a szám, és ’kussolok’!!!
Mivel nekem Reni fontosabb mint a ’Banya’ felett avatott esetleges szócsatában való
győzelmem.
Szerda délután, elmentem az edzésre, hogy beszélni tudjak Edző-Bá’-val.
Ez meg is történt, minek a végeredménye az lett, hogy Edző-Bá’-nak
közvetlen kollega Nője a Kerületi Gyermek védelmis Hölgy. Egy telefonhívás erejéig,
/ Így első körben./, mindenképpen számíthatunk Rá.
Reméltem, és remélem még most is mikor ezen történéseket leírom, hogy nem csinálunk
még nagyobb szart!
/Amint tudok a telefonbeszélgetés ügyében fejleményeket, folyt köv.../
Május 24.-e Középiskolai Szülői értekezlet.
Ez azért fontos számomra, mert az ottani Igazgató Úr tartott egy rendkívül színes,
élvezetes, ámde nem átlagos beszédet. /Ami inkább egy jó, vidám beszélgetés volt mint
hivatalos értesítés arról, mit hogy tegyél Te ’marha’, hogy jó legyen a gyereked ebben az
iskolában!/
Már ez a hozzáállás, légkör is mennyivel más!!!
Szóóvall…
Hallgatva Igazgató Urat, mesélt egy történetet, ami szinte, némely tényezőt kicserélve
teljesen beazonosítható a Mi, és Renim esetére.
Történt ugyanis, hogy ott is volt efféle Diák-Tanár harc…
Persze a Tanár akart győzedelmeskedni…
De elbukta!!!…
Mert Igazgató Úr, jó emberismerő lévén, átlátta a kialakult helyzetet, és határozott,
okos döntés hozott, megszabadult még idejében ettől a kollegától.
Is!!!
/ Mesélt még efféle eseteket. Nagyon szimpatikus tulajdonsága, hogy képes emberszámba
venni akár egy 15-16 éves Diákot. Nincs elszállva, hogy ugyan…
Csak egy gyerek…/
Visszatérve az alap gondolathoz…
Egy ember aki arrogáns, gátlástalan egy Diákkal, arra következtethető vissza, hogy
a saját gyengeségét, hibáit akarja így leplezni, ezért szívatja a Diákot.
/Ezek a Középiskolai Igazgató Úr szavai!/
Nos…
Azt hiszem aki rendszeresen olvassa agymenéseimet, annak is egyértelmű tény már,
hogy Renim nem az a ’csordapolitikába-beilleszkedő’, szürke, akaratnélküli emberke!
Ergo… Ez a ’Banya’ érzi, tudja, hogy Reni erősebb jellem nála, és küszködik,
hogy bebizonyítsa önmagának eme tény ellenkezőjét…
/ Szegééény… Gyerek nélküli vénlány! Had éljen csak ebben a tévhitben!!!!:) /
Május 30. Szerda.
Ismét edzéses nap…
Telefonbeszélgetésről semmi hír. Edző-Bá’ magán elfoglaltsági miatt nem volt
bent múlthét óta a munkahelyén, / Iskolában tanít Ő is./ így hírekkel sem tudott
szolgálni. - Sajna. :(
/ Vizsgázik! Drukk Neki///J /
Deee… Valami történhetett, mert Reni elbeszélése alapján a ’Banya’ még jobban
véres-rongynak méltó pillantásokkal illeti Őt.
Sebaj…
Remélem nem fogja tudni megbuktatni, és nem fog köddé válni a Közép Iskolai felvételink!!!
Deee… Azért akad fejlemény! Nem hagyja nyugodni Edző-Bá’-t sem a dolog.
Kivárja amíg nem lesznek kapcsolatban csajaim a sulival.
Remélem Reni elballag, Klau meg elkerül ebből a
„’szupper’- vallásos - de figyelünk a gyerekre - és de emberségesek - vagyunk!”
lepratelepről!
Május 30. Szerda.
Osztályfőnök Renihez:
- Azért mondhattad volna, hogy holnap nem jössz a 3 napos kirándulásra!
Ki van fizetve a helyed, kajád… Stb...
Reni:
- De Tanár Úr, én ezt mondom tanév eleje óta!
Arról nem Én tehetek, hogy senki nem vette komolyan…
Sorry…:)
/ És valóban nem ment Reni kirándulni… Hiába hívta pár lányzó az osztályból…
Perszzeee… Hogy megint eljátszák vele a kis ’játékaikat’??? Köszöni szépen Reni, de ebből
nem kér, nem hagyja magát mások által humorosnak megítélt ’gyerek csínyeknek’
áldozatává válni. /
Június 04. Hétfő.
Ma gyerekem hazaérve abból az ’iskolának’ nevezett intézményből, felháborodva és
csodálkozva mesélte a mai storyt…
/Meg mellesleg kínjában nevetve…/
Nevezetesen arról van szó, ez a legújabb fejlemény, hogy tornából!!!
pótvizsgát kell tegyen. :))))))))
Semmilyen indoklást nem kapott, csak a száraz tényeket.
Kérdem én… Hogy a büdös francba lehet testnevelésből, pótvizsgázni???
Ez készségi tárgy, úgy emlékszem!!!!!!
Például, a 130 kg-s ’Ödönke’ hogy a bánatban vizsgázna le???
Vagy aki mondjuk eltörte a lábát, és gipszben van…
Emiatt lehet valakit osztályismétlésre kényszeríteni? Komolyan mondom, én már
semmit nem értek!!!
Itt mindenki azt tehet amit akar???
Ez tipikus esete a:
- Ha van a nyuszin sapka azért, ha nincs azért verjük meg!!!
Számomra felfoghatatlan, miért kell egy Judo-s gyereknek pótvizsgáznia pont
testnevelésből, aki még ennek a tetves intézménynek minden versenyen, bemutatón,
stb, népszerűsíti - sajnos - az ’iskolája’ nevét.
/ Nem is beszélve arról a tényről, hogy a versenyeken történt sikeres 'szereplésekért'
egy normális iskolában dícséret, de minimum egy 5-ös osztályzat jár a gyerekeknek./
Legyen már évvége!!!
Erről ha Edző-Bá’ tudomást szerez…
Biztos vagyok benne, hogy Ő is ugyan azt fogja érezni amit Én.
Először is, röhögnöm kell, hogy ilyenfajta ’megtorlást’ tud csak kiagyalni ez a ’Banya’!!!???
/Szánalmas…/ Második körben, pedig mégjobban felvérteződük, és megerősítik bennünk
az érzést, hogy bizony:
- Ezt a békát nem nyeljük már le!!!
De még hallgatunk, nyelünk, had gondolják csak, hogy ebben a játékban Ők a jobbak. :)
De csakis Reni érdekeit figyelmbe véve ülünk úgymond a 'babérjainkon'…
Alig várom a Szerdai edzést, hogy beszámolhassak Edző-Bá’-nak az újabb húzásukról.
Most éppen úton vannak hazafelé Svájcból, a kis csapattal.
Remélem ügyesek voltak, és éremmel térnek haza az egyesületi társak!!!
Hajrá! :)
/Folyt köv….
Biztosan lesz még miről írnom, ebben a hártalévő 2 hétben, a most-még titkos ’naplómba'./
Jaaa… Holnap indulhatott volna Reni a Balatonra…:((((((
Június 05. Kedd.
Ismét Reni mesélt suliból hazaérve…
Annyi plusz fejlemény van, hogy kitalálták, Pótvizsgázni kell Reninek Tornából!!! :)))))))
Majd valamikor nyáron… Mindenkit gyötörnek, hogy javíthasson még tanítás után is,
akár délután bennmaradva az iskolában… Renimnek meg ennyi lehetőséget nem ad ez a
’Banya’???
Nem ki kéne nyírni az ilyet???!!!
Tesitanár elmondása lapján efféle történések várnak a gyerekemre:
- Tételt húz, 20 tételből, melyeken 4-4 feladat lesz.
Nooormálisaak ezek??? Komolyan!!!??? :)))))))
Tételt húzni Tesiből… Pffhhh…
Aztán az hogyan lesz???
Mondja el hogy kell futni???... Vagy…
Kötelet mászni? Gimnasztikázni??? Stb…:)))
Most sírjak vagy nevessek???
Július 06. Szerda.
Gabalyodnak a szálak…
Tesitanár is úgy néz ki, a ’drága’ IgNő ellen fordult!!!
Normális hangon, közölte Renivel, hogy Ő ad esélyt neki, még tanítási időben.
Több osztályzatot is kap így az órák alatt, hogy legyen elegendő jegye a lezáráshoz.
Most már csak azt a furcsa, hogy IgNő szerint óraszám hiány miatt kellene az a röhejes
Torna-pótvizsga!
Ezzel szemben most a kevés jegye a gond…
Úgy tűnik, beigazólódik, a számomra eddig is egyértelmű tény, miszerint ez az egész
nem más, mint qrva nagy szívatása a ’Banyának’!!!
Sajnos még nincs nyugalom, annyi kiegészítő info még tartozik a nap eseményeihez,
hogy Tesi tanár ugyan segíteni szeretne Reninek, de közölte, nem az Övé az utolsó szó…
Reni szerint, a TanárÚr sem ért egyet ezzel a 'sportoló-gyerekkel-kicseszünk' elmélettel,
de mint tudjuk, bevannak fenyítve a Tanárok… Is!...
Csak reménykedni tudok, hogy végül hiába áskálódik ez a ’Nő’, nem lesz alkalma
keresztbe tenni Reninek!!!
/ Folyt köv. ha van újabb info…/
Július 11. Hétfő.
Újabb hírekkel tért haza Reni, miszerint hiányzik 4 db igazolása, és ha holnapra
nem pótolom, feljelentenek a Gyámügyön, mondván, nem figyelek a gyerekre!...
Pffhh..:)))
Ismét jól felpipásítottam magam, de tudtam, hogy ez is egy újabb kifogás, csak hogy
ne legyen nyugalom. Semmi alapja nem volt a fenyegetőzésüknek, mivel tudom,
hogy orvosi igazolással itthon töltött napokról van szó.
Július 12. Kedd.
Reggel, jó kislányhoz méltón, indultam a Doktor Bácsinkhoz, igazolást begyűjteni.
Elmeséltem a problémám, majd Dr. Bácsi kérdezte, melyik iskola is ez?
Mondtam, hogy a Szenczy… / Csak hümmögött, mosolygott, és billegtette a fejét…/
Kis plusz információt szeretett volna talán szolgáltatni, és elmesélte, hogy tömegesen
veszik ki a gyerekeket a Szülők ’abból’ az Iskolából.
Tudattam vele, hogy Én sem hagyom ott Klaudiát a következő tanévre.
Megírta a pót igazolásokat, mindegyikre jó nagy betűkkel ráírta, hogy:
- Igazolás másolat!
Éppen kérni szerettem volna, hogy írja be a kartonunkba, hogy a mai napot,
ezzel és ezzel a dátummal pótigazolást kaptunk, mikor Ő említette meg, hogy:
- A biztonság kedvéért beírom… Legyen bizonyítéka, hogy itt járt!
Címszó.:)
Örültem, hogy átlátja a helyzetet, és nem kell megmagyaráznom, miért szerettem
volna ennyire, bebiztosítani magam. Mert ugye, ha valami történik, és ez az igazolás is
’elkallódik’ valahogy…. Akkor ismét engem hoztak volna ki a dologban ’felelőtlen’,
’nemtörődöm’ Szülőként. :)
Na, de ezen probléma megoldódott.
Vittem ki a suliba az igazolásokat tartalmazó borítékot. Természetesen ezt is csak a
’portásnéninek’ lehetett leadni, mert nem volt előre egyeztetett időpontom senkivel sem,
ergo’ nem tehettem be a lábam, hogy arra talán illetékesebb személynek adjam oda a 2.
példányait az igazolásainknak.
Reni hazatérve a suliból, csodálkozva mesélte közöltek vele annyit, hogy:
- Megkapták az igazolásokat.
/ Szédületes teljesítmény… Szóba álltak a gyerekemmel!!!! :)/
Ekkor már-már azt hittem, több buktató nem jöhet! – Én kis naív!!!
Este fél 9-kor!!! megcsörren a telefonom…
Klaudia osztálytárs SZMK-s Anyuka, hogy-hogy képzelem mégis, hogy nem küldtem be
azt az X-összeget amit az év végi ajándékvásárlásra, / IgNő, OfNő/, a holnapi kirándulásra,
és a holnaputáni 'Szenczy-napra' szavaztak meg a szülőin ahol én ott sem voltam!
/Persze hogy nem voltam ott... Mivel egyszerre volt a Reniével, és valahogy én ’barom’,
fontosabbnak ítéltem meg a 8.-os, továbbtanulásos témájú szülőit, mint a 2.osztályét./
Közöltem az SZMK-sal, hogy nem fizetek ennek az iskolának semmit! Ismét lelettem
cseszve, hogy ez mégis hogy képzelem? A Klaudia is részt vesz a 2 nap rendezvényin,
és a Pedagógusok egész éves munkáját Nekünk is illik ennyivel meghálálni!
/ Bllláááhh…./
Szó-szót követett, majd közölte, hogy:
- Hát jó! Ő továbbítja a velem folytatott beszélgetés tartalmát,
de nem tudja elfogják-e hinni!!! Stb...
Nem lettem ám mérges!!! Áááá....
Mi az hogy 'Elfogják-e hinni????'
Mondtam SZMK-snak, hogy amit Neki elmondtam, elmondom Én bárkinek!
Adja meg a pénzt kezelő Anyuka számát, vagy az Én telszámom Neki...
Erre nem volt válasza...
Csak folytatta az 'ingyen szórakoztatnám a gyerekem' című műsort...
Ekkor még próbálkoztam megoldást találni, kértem számolják ki, a 2 napra ránk eső
költségeket, de erre azt a választ kaptam, hogy azt Ő nem tudja...
Ezt sem értettem igazán, felvázoltam neki, hogy gondolom van valamiféle 'költségvetés'.
Talán el kéne osztani az osztály létszámmal... Azt kifizetem!
Természetesen ez sem jött össze, mert nem Ő az illetékes személy hanem az aki bevállalta
a 'pénz-kezelést'.
/Befejeztük a 'kellemes-bájcsevelyt'..../
Naaa!!!
Jól felhidegesített...
Úgy döntöttem akkor a mai nappal Klaudiának vége a sulinak.
Nem megy kirándulni, sem 'Szenczy-napra'...
Kiviszem a dokihoz délután, nem lesz gond ez a 2 nap hiányzás!
Július 13. Szerda.
Klaudiát itthon tartottam, Reniék ’Terror-házában’ voltak.
Elintéztem az igazolását Klaunak, minden probléma nélkül.
/Egyéb esemény csodálatias módon nem történt./
Július 14. Csütörtök.
Mivel egyre jobban sürget már az idő, nagy-nagy iskola keresésbe fogtam Klaudiánk
részére. Felhivtam 9!!! iskolát, ahol 7-ben élből elutasító választ kaptam.
/ Nem tudom miért, de a jelenleg 2.-os osztályok minden iskolában full létszámmal,
van ahol plusz fővel működnek./
Ha 2.-ba, vagy 4.-be menne, bármelyik iskolát választhattuk volna.
/Ilyen a mi szerencsénk! :( /
De végülis, kb. 2 óra telefonálgatás után, találtam egy iskolát ahol, lássunk
csodát a 26-os megengedett osztálylétszám ellenére, 22 gyermekkel üzemelnek.
Ezt a sulit is Edző-Bá' nak köszönhetem!!! :)
Mindenegyes iskolai érdeklődés után, hívtam 'helyzetjelentést' adni.:)
/ Ez kifejezett kérése volt!:) /
Teljesen elkeseredett Ő is, Én is, hogy nem sikerül Klaut kimozdítani innen.
10 percenként hívott, közben törte Ő is a fejét, hogy melyik iskola jó még,
és távolságban is megfelelő legyen nekünk.
Így akadtunk a 'Pitagoras' nevű, kicsi családias légkörben üzemelő iskolára.
El is mentünk Klauval, találkozott az Osztályfőnök Zsuzsi-nénivel, az Igazgató-
nénivel, akikre valóban illik ez a kedves 'megszólítás'.
Kicsit kérdezgették Klaut...
Mik a kedvenc tantárgyai, mire Klaum e-féleképp válaszolt:
- Szeretem a Tesit, Rajzot, Techikát… Jaaa!!! Meg a Matekot!!!
- / És vigyorog…/
Igazgató Néni szeme felcsillant, és mosolyogva hívta fel Zsuzsi Néni figyelmét
a hallottakra! Ez azért volt fontos info Klaumról számukra, mert kiemelt óraszámban,
’emelt szinten’ tanítják a matematikát az oda járó gyerekeknek.
/ De jóóó!!! Klaus tényleg mániákus matekozó!!! J /
Következő kérdés…
Na és Klaudia, hogy állsz a magatartás jeggyel?
Klaudiám elkezdett ’hümmögni’, meg ’hápogni’, majd kinyögte…
Őőő… Háááttt… Olyan 4-5ös! :)))
Az összes emberke aki hallotta ez a kis párbeszédet elkezdett nevetni, hogy:
- Mi azt hittük itt a sok körítés után, hogy jön egy 2-es!!! :)
Tetszett Nekik Klaum kissé sajátosra vett bemutatkozója, teljesen felszabadultan,
őszintén, bármiféle megjátszás nélkül ismerkedtünk egymással.
Kis plusz információként még megtudtuk, hogy az osztályukba jár 2 'kis-beteg’ gyerkőc.
Egyik ’kis-beteg’ egy úgynevezett ’Üvegcsontú’ kislány. Őrá nagyon vigyáznia kell
mindenkinek, mint erre a neve is utal a betegségének, rendkívül könnyen törnek
a kicsi csontjai. :( /Szegénykéém! :(/
Másik gyerkőc egy kisfiú, Marci. Már a név hallatán gondoltam, hogy Ő a
’Judos-Marci’!!! Klau is ’kapcsolt’ gyorsan, és mosolyogva mondta, hogy:
-