Nemcsak az Amcsiknak' jelentőségteljes nap...
Ismét jelenésünk volt a Szabolcsban. Sok-sok fejtörés és szervezkedés után,
reggel 6-kor elindultunk Apával.
Lányok itthon, telefonos ébresztéssel bebiztosítva, ketten indultak suliba.
/ Kivételesen... Itt jegyzem meg, hogy jól 'vizsgáztak'!!! :)))
Mindent ügyesen talpraesetten oldottak meg. Klaus főleg!!! Semmi gondot nem okozott
ez a furcsa suliba indulás!:))) Juhhééjj!!! Jaaa.... A hazajövetellel sem volt gond! /
Szerencsére éppen a keddi napokon, Reninek nincs első órája, igy bekísérte Klaus,
majd Ő maga is befáradt az óráira, úgy 3/4 9-körülre.:)
Mi ekkorra már megjártuk 1x Dunaharasztit, Pilisborosjenőt, / Befuvaroztuk a kolegákat./
majd a belvárosban uralkodó dugókon átvergődve, megérkeztünk a Szabolcs utcához.
Várakozás közben felütötte fejét a 'pus-mus'...
Miszerint...
Lehetséges, hogy hiába várakozunk, mert elmaradnak a vizsgálatok...
A 2 órásra sikeredett várakozás alatt, még annyit sikerült megtudnunk, hogy
állitólag bevonták,
Hajdu Dr Nő, és Bátorfy Doki 'működési-engedélyét'!!!
Eléggé sokkoló volt a kóbor-hír...
Éppen már Mi következtünk volna az UH-nál mikoris ezt megtudtam.
Akkor, ott döntöttem!!!
Mindenképp megcsináltatom az AC-t, mivel egyben biztos voltam!!!
Soha!!!!!!!!!!
Semmilyen körülmények között nem engednék
tűvel a kezében, senkit sem a pocakomhoz közelíteni,
ezen a két emberen kívül!!!
Tehát, már elhatározott döntéssel lépem be az UH-s szobába.
Dr Nő dolgozott, Apa meg nézte a monitoron Gombóckát!:) Elmondása szerint, kobakkal
lefelé, lábakkal kifelé fekszik, háttal a placentán... Vígan rugkapál a külvilág felé. :))
/ Így már teljesen össze áll a kép, hogy mit és miért érzek...:)))/
Persze...
A placentám most is ugyanannyira 'hátsó-fali' /ha nem jobban/, mint 3 héttel ezelőtt!
Teljességgel kizárt, hogy CVS-t tudjanak csinálni...
Tovább halogatni nem akarta a Dr Nő sem a mintavételt, mivel a váróban keringő hírek
sajnos igazak!!!
Ha szeretnék vizsgálatot, annak ma megkell történnie!!! - Közölte...
Halkan hozzátette, bíznak benne, hogy délután 2-ig megkapják az engedélyt a
műtétekhez...
Próbálkoztam egy kósza kérdéssel, hogy nem lát-e be a combikáink közé?...:)
Mondta, hogy ez még eléggé korai kérdés, de csak megpróbálta 'ki-nézni', valyon mi
lehet a lábikók között.:)
Egyszercsak megkérdi:
- Mi is van otthon?
- Két Lányzó! / Feleltük szinte egyszerre Apával. /
Elmosolyodott, de amolyan extra-széles mosollyal, majd úgy döntött, hogy:
- Még inkább nem mondok semmit! Bizonytalan még, és hülleséget' nem akarok...
/ Magyarázkodott!:))) :/
Na most...
Vagy azért volt az extra-széles mosoly, hogy:
- Hehe!!! Csicsónénak' 3 lánya!...
Vagy mert.... Örült.... ???...
Talán... Ő látta!!!... Lehet hogy 'pöcsös'???:)))
Mivel nagyon jól tudja, hogy a Csajaink, Öcsikét szeretnének! Most is!!!
Változatlanul...
Kicsi papírmunka után, teljes eligazítást kaptunk.
2-től végzik a műtéteket, a II.-on a Nővér szobánál kell jekentkezni, átöltözni, a III.-on
a számunkra oly 'jól' ismert Szülőszoba, és Műtő előtt várakozni.
Mivel még csak 11- óra volt elmentünk sétálni a Városligetbe, kajáltunk, 'napoztunk'
a tónál ücsörögve...
Közben persze egyre feszültebbé válltunk, de halgattunk róla, diplomatikusan...
Visszatérve a Kh-ba, jött a nap nehéz része...
Nem a pockszuri miatt, hanem hogy tudtuk, éreztük mi vár ránk lelkileg?!
- Fel a II. emeletre, a nővérszobához, majd be a vizsgálóba, most is átöltözni...
/ Ugyan úgy mint 2006. Okt. 24.-én... /
- Felsétálni egy emelettel feljebb...
/ Leülni, várakozni ott, ahol egyszer már Apa, és Tomi már várakoztak...
Reménykedve.... :( /
- Ülni... És várni....
Fejemben, és lelkemben a tudattal, hogy balra a szülőszobán, hányszor
segítettek rajtam magzatvíz lecsapoláskor a Szülésznők is...
/ Akik ott jöttek-mentek előttünk, tették a dolgukat, dolgoztak most is...
Csak úgy, mint az összes ott dolgozó, akik nekem mind-mind ismerősek voltak...
És.... Mind-mind egy egy emléket élesztett ujjá bennem... /
- A két fontos helység között ott ingázott az Anestes-Doki Nő...
- Láttam még Bence PIC-es Doktor nénijét...
- Jobbra tőlünk, ott volt az a nagy-kétszárnyas ajtó.... Rajta a felirattal...
MŰTŐ!
- Eképpen ültem-ültünk ott, és vártuk, hogy behívjanak 'oda' ahová nemrég
betoltak - majd- kitoltak...
Az Élet meg csak játszott...
...Minden-egyes percben még csak csavart egyet azon a tőrön...
...A tőrön....
... Amelyet a szívünkben viselünk amig csak élünk...
/ Hogy efféle 'színpadias' hasonlattal éljek... /
Szivünkben a 'tőrrel', csak ültünk... Ültünk, és viselkedtünk...
Vártunk... Vártuk hogy hívjanak.
Türtőztettük magunkat... 'Lenyeltük' a könnycseppeinket....
Közben néztem, hogy mindenki hogy izgul... Mindenki a könnyeivel küszködött...
Csak Mi más okkal, mint Ők....:(
Ők féltek... Mert nem tudták mi vár rájuk... Én tudtam... Én nem féltem...
3.-nak szólított Bárorfy Doki...
Az ajtó mögött, kis adminisztráció után, vezettek a 'kis-műtőbe'.
Amig elhelyzkedtem a vizsgáló-asztalon, Dr Nő 'felvilágosította Bátorfy Dokit,
hogy mégis honnan vagyok neki olyan ismerős...
...Tudod... Ő volt tavaly az Iker-transfusiós...
...Akit 'csapolgattunk'... Doki-Bá'-nak beugrott minden...
Meg nekem is.... :((((
Jól ismert mondtat, és mozdulat sor következett...
- Krisztina!
Most 3x lemosom a hasát egy fertőtlenitő oldattal...
- Ezután következett az UH-vizsgálófej, steril nylon-zacskóba húzása,
- A pirosra pingált hasamra parafin-olaj csurgatás,
/ Az UH-fej csúszósság megtartása végett.../
- Megkeresték UH segségével, hol is lehetne a szúrást megejteni,
1 ujjal bökdösték a pocakom, közben jött ismét a sokszor hallott mondat....
- Ez most még az ujjam...
- Most érezni fog egy kis fájdalmat, amig áthatol a tű...
Közben néztem a monitoron, mi is történik odabenn....
Átjutott a tű, felszivták a fecskendőbe a szükséges mennyiségű magzatvizet...
- Már készen is vagyunk, kihúzzuk a tűt!
/ Kommentálta végig a műveletet a Doki-Bá'.:) /
Azt hiszem ezt leírni, elolvasni több időbe telik, mint maga a beavatkozás volt.
Itt jött a nap számomra legjobb része, kérték, forduljak oda, nézzem a monitort!:)))
Végre!!!!
Láttam a Babócám!!!:)))
Most először!!!
/ Azért ez sem semmi!!! A 16. héten először láthattam Gombóckát' a pocakomban!!! /
Mutatták a fejecskéjét, testét, kezét, lábát...:)
A dobogó szivecskéjét!!!
Naaa...
Itt képtelen voltam uradlkodni magamon, és akármennyire is igyekeztem megtartani a
'fogadalmam', miszerint
- Nem sírok!!!
csak ki gördült egy pár könnycsepp...
Egyszerre voltak ezek a boldogság, valamint a fájdalom könnyei...
'Vígasztalásképp' Hajdu Dr Nő megmutatta az eddig zokniban rejtegetet,
vörös-feldagadt lábfejét, majd mesélni kezdett... / Furcsa is volt, hogy miért sántikál??? /
Tegnap, / Az-az hétfőn / lerokkantam , / Nagyon ügyesen!... :) Kommentálta önmagát!.:) /
majd begipszelték...
Én meg ma reggel szépen levágtam a gipszemet!... /... És mosolyog!!! :))))
... Még büszke is magára??? .:))) /
Hmmm... Azéérrtt...
Ez felháborító!!!
A 'T.Rendszer' nem hagy 'működni' egy ilyen embert???
/ Aki az utolsó munkanapján levágja a saját gipszét, csakhogy segíthessen a hozzá
forduló Kismamákon... Nem törödve a saját egészségével, fájdalmával...
Folytathassa az utolsó pillanatig hivatása gyakorlását... Ahelyett, hogy mondjuk...
'Beteget-jelentene'....
Ahogyan talán, tennénk ezt nagyon sokan... Valljuk be! /
Fenébeee!!!...
Nagyon kiváncsi lennék, mi lesz ezekkel a valóban! orvosokkal?!?!?
A rövidke beszélgetés után, kérte vigyázzak magunkra... Stb...
'Minden jót!' kívántunk egymásnak, elindultam kifelé...
Utolsó információként megtudtam, hogy a 'régi' szokással ellentétben, most majd
nem kell 'befáradnom', a 'hivatalos-leletkiadás' végett. Valahogy úgy érzem,
az ott dolgozók sem tudják, hogy hová is mehetnének be 'keddi-minta-vételesek',
a leleteikért....(((
Kipostázzák, úgy várhatóan 3 hét múlva a papírosunkat!
Hááttt... Így lehet szétcincálni, egy Országos hírű genetikai csoportot...:(((
Kimondhatatlanul sajnálom!!!
Kilépve az ajtón, mindenki ábrázatáról ezt lehetett leolvasni:
- Jéézus!!! Ez, hogy tud vigyorogva kijönni?:)))
Apa le is 'Te kis hős'-zött gyorsan, félhangosan.:)))
Javasoltak kb. fél-egy órás ücsörgést, majd ha semmi panasz, el lehet 'távozni'.
A II.-on ücsörögve kissé fájt a hasam, illetve inkább azt a tipikus izom-láz szerű fájdalmat
éreztem, mivel nem kaptam Lidokain-érzéstelenitést.
Menekültem volna szívem szerint az emlékeket fel elevenítő helyrekről...
Így, igaz még kissé' sajgó hassal, de elindultam átöltözni.
Ismét oda a vizsgálóba...
Jaaajjj...
Egyedül...
A gondolataimmal...
Öltözni....
A hasam fájt, az emlékek csak úgy tódultak elő...
Minden előkészület, utókezelés ott, abban a helységben történt...
Dermesztő 'élmény' volt....
'Felszívtam' magam, összerendeztem a gondolataim... Majd mosolyogva kiléptem az
ajtón, arra gondolva, hogy utoljára voltam ott bent...
Mire a kocsihoz kiértünk már-már alig volt fájdalom... Irány volt ismét Pilisborosjenő...
Elégé elgyötörten értünk haza, este fél8 körül, ami Apának a mindennapi 'rutin'.
Napközben a halgatások és 'viselkedések' között, azért beszélgettünk is...
Arról beszélgettünk, hogy milyen furcsa lesz, újra egy Kisbaba... Valahogy számomra
elképzelhetetlen a helyzet...:)
Ismét rájöttünk, hogy:
- Nem vagyunk Mi normálisak!!!:))))
/ Naa!!! Mintha bármikor is azok lettünk volna!!!:))) /
Oda lyukadtam ki, hogy talán még 1 'punással' jobban elképzelhető... Számomra...
Végülis... Apa mondta ki a lényeget!!!
Mégpedig azt, hogy:
Tök mind1 milyen nemű...
Csak itt legyen velünk!!!
Végre máárr!!! .... Itt!!!....
Éppen, egészségesen!!!
