Tegnap végre eljutottam Dokimhoz.

/ Ez bizony nagy szó,

mert utoljára Szept 09.-én láttuk egymást a magán-rendelőjében.:( :) /

Kicsit féltem, hogy 'kikapok' a nagy szünet után, de a Tőle megszokott kedvességgel

fogadott.

Elmesélgettem mi történt velem-velünk az eltelt idő alatt, panaszkodtam kicsit, hogy

fájdogál-érzékeny a császár-hegem...

Minden 'panaszomra' a tavalyi terhességem nevezte meg 'OK' címen.

De megnyugtatott, a vizsgálati eredmények, és az általa 'tapintott' állapotok

tükrében, kijelenthette:

- Minden rendben! Ez egy teljesen jól fejlett 24 hetes terhesség!

Kitért a Babóca megszületés-körülményeire is, Ő magától.

Ezúttal úgy gondolta már, hogy majd a 38.hét utánra kiválasztunk egy

mindkettőnknek szimpatikus napot, és szeretettel vár 1 császármetszés

erejéig'! :)

/ Ez eléggé örömteli és meglepő fordulat volt nekem, mert nem is olyan rég,

még hallani sem akart a császáros szülésünkről!

Mondván:

- 'Kell a Babának is a vajúdás!' És ne is számítsak ütemezett császárra!!!  /

Most ugy gondolta, nem szeretnék-szeretnénk, 'kockáztatni'...

- Jól gondolja!

Nagyon megnyugtató a tudat, hogy az egyébként full császár ellenes Dokikám,

félreteszi az 'elveit' és látja a bennem zajló érzéseket.

Mint mindig most is egyszerűen, frappánsan fogalmazva, csak annyit mondott,

- Krisztikém!

Most, ebben az 'esetben' tojok rá, a statisztikai adataimra! :))

Az előzményeket figyelembe véve, ez a jobb, biztonságosabb döntés.

Elvi lehetőség lenne egy normál' szülésnek, de...

/ Itt szavába vágtam, - pofátlanul :) -, tudattam Vele, mennyire jó hírt közölt velem,

és hogy erről beszélni is szándékoztam vele. /

Tehát!!!

Nincs más dolgunk, mint ugy Februárig egyben maradni, és tervezgetni a

számunkra szimpatikus szülinapi-dátumot!:)

Úgy különben megvagyok, élek, elég hamar fáradok, elég gyakran lihegek...:)))

/ Aaaa... Rám rakódott plusz súlytól! Mielőtt bármi huncutságra gondolnátok!...:))) /

De bírjuk a kiképzést!!! :)))