Na... Hama-hama kihasználom, hogy csendes a ház...
Minimanó-kiffiam' szunyál, csajok suliban...
Én + írok kicsit.:)
Erőteljes jövésmenésben' vagyunk mindig.:)
Élve a csodálatiasan' jó idő adta lehetőségekkel, sokat, és nagyokat sétálunk,
tekergünk szinte örökké.
Végre-végre elintéztük a papírjait is Patriknak, igy már hivatalosan is létező
személlyé lettünk!!!:))
Van Lakcím-kártyánk, TAJ-kártyánk, tegnap be is jegyeztettük a számát a
Védőnéninél, és megtudhattuk a kartonszámunkat is.:)
/ 2008/29.- /
Minden anyagi juttatást igénylő papirost elintéztünk, már csak a zsét' kell várni.:)
Ami tartok tőle elég hosszadalmas várakozás lesz.
Egyrészt mert ugye a bürökrácia-malmai' lassan őrölnek, másrészt mert, az
anyagi helyzetünk inkább nevezhető teljes csődnek, mint-sem siralmasnak...:(
/ Akármennyire is sürgős lenne, tartok tőle, Április előtt biza’ nem fog pénzt
hozni Nekünk a Postás... :( /
Még múlthét pénteken voltunk mérickélődni a Védőnéninél, mivel nem szopis-baba
Patrik, nem bérlünk mérleget. Inkább hetente 1x egy-egy levegőzéssel összekapcsolva,
kisétálunk a ’Tanácsadóba’, mérickélődni.:)
Így fogunk tenni holnap is.
Szaall…
Múlthét pénteken, megtudhattam, hogy nem vész ám kárba az a kajcsimennyiség
amit P-Öcsi magába szipókázik 3 óránként!:)))
15 dkg volt az egy heti hízásunk’…:)
Kíváncsian várom, ezt holnap mennyire fog rúgni’.:)
Célozgattam múltkori rövidke írásomban vmi meglepire...:)
Kb a szavam is elállt, no meg az állam is leesett, mikor kézbe vettem, majd kibontottam
egy bizonyos barnás színű kiscsomagot…
Először is a Feladó’ címe miatt estem ámulatba…
- Írország!!!
Figyelmesebben olvasva a feladót’, rájöttem Ki is a merénylő’…:)))
Ismét a ’2007-es Februári babát várunk’ topikból kaptunk ajándékot!!!:)))
Annyira kis kedvesek, aranyosak a Lányok, hogy nem felejtettek el Minket,
és most velem-velünk örülnek, hogy megszületett Patrik!!!!:)))
Második ámulatom tárgya ezen látvány volt:
Háátt…
Nem semmi ajándékot kaptunk!!!
Ezek a ’ROBEEZ’ cipők nagyon jó minőségűek, nagyon szépek, és igen drágák!-
A csomagban található kis levélkén most is sikeredett elpityerednem...
Annyira szívhez szóló pársorosakat’ tudnak írni a Lányok...
Ezek után Én meg olyan hülyén érzem magam, a
- Köszönöm!
privik megírásakor...
Valamilyen módom szeretném tolmácsolni azt amit érzek ilyenkor.
Azt az érzést, hogy milyen klassz dolog, hogy léteznek még ilyen kedves,
jószívű EMBEREK, és Ők az Én BARÁTAIM!!!
Akkor is, ha soha sem láttuk egymást, csak X’- hónapig egy totyikban' írogattunk,
így valamelyest megismertük’ egymást.
Nya...
Ilyesmik történgetnek velünk, csendesen telnek a mindennapok.:)
Most egyéb említeni való nem jut eszembe...