Csodálatias módon, pénteken megérkezett a pénzecském, így el tudtam kezdeni, a terveimet megvalósítani.

Egy kis ELMÜ-s ügyintézéssel indult a nap, amíg én sorba álltam, hogy a Mami átalánydíját

0 Ft-ról a valóságos fogyasztásnak megfelelőre módosíttassam, Fatterkám sétálgatott Patrikkal az EuroParkban.

Kirkatot nézegettek, meg feldíszített fenyőfákat...

Aztán rátalált Patrik egy elvileg pénzbedobálós-beleülős-izgő-mozgó játék helikopterre. Gyorsan beköltözött,

annyira jól érezte magát benne, hogy fél szemmel, csak oda-oda pislantgatva láttam

amint számos gyereket vonszolhattak el a szüleik, mert az Én drága Kisfiam nem volt hajlandó kijönni a játékcuccból.

Mikor indulhattunk volna haza,a jóó 1 órás várakozás után, még akkor is úgy kellett kirángatnom Patrikot a készségből,

majd inkább ölbe vettem, míg elértünk a liftig.

/ ELMŰ-nél persze semmit nem tudtam intézni, mondván olyan kevés a fogyasztása a Maminak,

hogy ezt nem számlázzák ki havonta, majd jövő nyáron az éves ellenőrzéskor fizet egyben, visszamenőleg.- /

Europarkból a Foschanba' vezetett az utunk, Mikulásra szándékoztam gyorsba' szinte az utolsó pillanatban bevásárolni.

Patrik ismét Papás-felügyelettel maradt a parkoló kocsiban, mivel ugye nem vásárolhattam előtte Mikulásra'

mivel Anyja' ugye, nem a Mikulás!!!

Elméletileg Én igyekeztem volna, de igencsak sokan voltak a pénztárnál sorba állva.

Végül, már-már attól tartva siettem a kocsihoz, hogy Fattertól kikapok', de szerencsére semmi problémát nem okozott

a Patrik felügyelet. Jól elvoltak, kicsit sétáltak, zenét hallgattak, stb...

Papust megtanította a Kisfiam, hogy a sportkupakos kis babavizes üvegéről nem kell letekerni a kupakot,

csak fel kell klattyintani' a zárókát', és máris biztonságosan lehet inni belőle.

Hazaérve Patrikot gyorsba' lefektettem, és Klaussal eltüntünk, Télapót játszani, mint erre tettem is már utalást, az előző írásomban is.

Továbbá...

Megfűztem Fatterkám, hogy másnap vigyen már vissza a Foschanba' Renivel, mert a Familia-ruha üzletben láttam 2000 Ft/Db

áron farmergatyákat, 490 Ft-ért Klausra való felsőket, stb...

Egész simán bele ment, holott tudta jól, hogy Reninél-Renivel nem 2 perc a nadrág vásárlási ceremónia.

Klaus itthon vigyázott Patrikra, Renim csak próbált-próbált és próbált...

Röpke 3 óra hossza alatt sikeredett választania 3 Db gatyát, Bence közelgő szalagavatójára is lett megfelelő alkalmi nadrágja-felsője.

Klausnak is választottam 4 Db hoszuújjút', plussz még kaptak 1-1 zippzáras felsőt.

Amíg Mi Renivel ruházkodtunk, Papus' a Foschnból megbízásomra bevásárolt Mikulás gyömölcsből'. 

Hazafelé jövet még inkább elsült az agyam, sitty-sutt rávettetm Fattert, rohanjunk haza a másik két csemetémért,

és csizma vásárlási szándékkal menjünk tovább a Sárkány centerbe...

Minden így is zajlott, hamarosan ismét jött a Nagypapa-felvigyáz, a Csajok shoppingolnak feeling.

Kis hiba csúszott a számításomba, mert hiába van 99 000 árus abban a köcsög Sárkány centerben,

a Lányaim picinyke 40-41-es lábára nem sikerült 10 perc alatt csizmát találnunk!

Én kis naiv azt hittem tök hamar lezavarjuk a cipő vásárlást, semmi rágcsit nem készítettem Patriknak, inni valója is alig volt...

Röpke 4 órás tömegben tolongás után, nagy nehezen sikerült vennünk, 1-1 utolsó darab lábbelit mind2 Csajnak,

na meg Reninek egy szövet kabátot!

Kabáttal is voltak elmítést érdemlő eseteink...

Szertetett volna Reni egy ilyen darabot, de azt sem tudta hogy állna rajta, milyen érzés egyáltalán viselni, stb...

Én biztatgattam, próbálgasson, elvégre ezért vannak ott az árusok!

Volt egy hely, a 18.000Ft-os kabátot, már csomagolni akarták...

Végül egy nagyon csinos, szintén egyke' kabát lett a Lányomé. 1000x jobb fazon, mint a tömegcikként' kapható társaik.

Mindeközben ekkorra már totál gőzölgött a fejem,

1; Mert nem tudtam Papus' miként boldogul Patrikkal!

2; Mert képtelenségnek, és iszonyatosan bosszantónak éreztem,

hogy 4 óra hosszába telik 2-3 árucikket megvenni!

3; Fáradtak-éhesek volutnk, reggel 9-óra óta... Stb...

Végül mire visszaértünk a kocsihoz, / Olyan fél3 felé.-/ ránézni nem mertem' Fatterra, egyáltalán csodálkoztam,

hogy nem hagyott ott minket a pitsába'!!!

'Félelmem' hamar semmissé lett, ismét tökéletesen helyt állt Papus', gyönyörűen, türelmesen elterelgette' a Fiam!!!

Na meg a Fiam is Papust!

Hazafelé a kocsiban elmesélték Ők mit csináltak abban a röpke' 4 órában:

- Sétáltak kinn a parkolóban is, és benn a tömegben is.

- Patrik szeretettel ölelgette a próbababákat', de az istennek nem értette

miért nincs a műanyag lábaikon cipő!

- Rettenetesen jót játszott a fotocellás ajtókkal, ki-be rohangálva....

Efféle tevékenységek közepette azért abban megállapodtak a Fiúk', hogy a 3 lökött Csajt igencsaakk bokánrúgdossák, feltéve,

ha egyszer végre feltűnünk a közelükben!

Mondanom sem kell ugye? Ezen tettük nem következett be.

Szerencsére ahhozképest jól elvoltak, nem volt Fatter ideges...

Mondjuk ezt nem értem még azóta sem, hogy ez hogyan volt lehetséges, de már mellékes is.

Végre hazaérve, jött a kis 'divatbemutató', örültünk a Lányok örömének, a csillogó szemüknek.

A csinos kabátnak, a meleg csizmáknak, Klaus kicsit csilivili felsőinek, stb...

Papus boldogan sztorizgattott', mesélt a Mamának is, hogy miként telt ez a 2 napja az unokájával,

a kissé kényszer Bébicsősz szerepbe' bújva.

Jól végződő nap volt... Beszélgettünk, örömködtünk....

Minden tervezett vásárolni valót beszereztem, igaz dühítő perceink is adódtak bőségesen napközben,

de így utólag visszagondolva, már kit érdekel??? ...