Tegnap este, eddigi pelusrólleszokhatnánkmár' próbálkozásaik eredményeképp, Patrik ezen tettel lepett meg... 

/ Szorgalmasan mondogatjuk, szóljon ha esemény közeli állapotba kerül pelusügyileg,

hááátha egyszer!' sikerálna' időben bilire csüccsenni, rééémügyesen!   /

- Az esti rutin körök után, már lefekvéshez közeledvén', úgy fél10 felé jártunk az időben'...

Mikoris' Kisfiam egyszercsak gondolt egyet, felmászott a pelenkázóra,hanyag e leganciával hozzám vágott egy pelust, popsitörlőt hozott, és kitartóan állt mellettem, miközben tv-t néztem. 

Nem teljesen értettem ezen tettét, illetve-tán' nem tulajdonítottam kellő figyelmet...  Gyerekem elunta a pár perces ácsorgást, majd a tv-fénye mellett, amúgy lazán, a félhomályban, úgy döntött magában-csendben, egyértelmű jelét adja, hogy bekakilt, ismét... / Mellesleg eddigi élete mondhatni 95%-ban ezen dolgot elintézte napi 1x, reggel... / Némi hátulról megközelített alsómadárfogásos-pelusmatatás után, kezembe adott egy icikepicike nyúlbogyót!!! 

Hmm...

Rövidke ujjaimköztgörgetés' után nyilallt fejembe a tudat, és a fény', hogy Én biza egy darabka kakival 'játszadozom'! 

Csodálkozásom, és mérhetetlen röhögésem-röhögésünk közepette, tisztába tettem a gyerekem, majd méég jóól meg is kellett ugye dicsérnem... 

Merthátt' ugye...

Ő ügyes volt, Ő szólt,

-volna-

ill egyértelműen jelezte, tudtomra hozta, hogy héééhahóóó!!!!

- Bekakiltam Anyyaaa!!! 

Azthiszem' ezt itt most, momentán jobb ha nem ecsetelgetem tovább...