Kisfiam már fél 8-kor felébredt, azonnal! oviba akart indulni.  Erőteljes próbatételnek bizonyult itthon tartani, elütni az időt cc. 9-ig... 

Ami perszee nem is sikerült, 3/4 9-kor már a csoport szoba ajtóban pusziltam Tökim elköszönendő'... 

Gyermekem nem adott puszit, fogta a kezem, enyhén húzott magával, szerette volna ha bemegyek vele, de mondtam:

- Nézd csak! Egyik kisgyereknek sincs itt az Anyukája. Én sem maradhatok, az ovi a gyerekeké!

Áginéni' súgta bejöhetsz ám, vissza súgtam, nem szeretnék...  Kézen ragadta a fiam, mondta:

- Gyere Patrik! Keresünk valami játékot!

Patrik szépen követte a játékokhoz-invitáló kezet, intettem egy pápá-t' és eljöttem. 

Naa azt nem mondom, hogy nem aggódtam, miként fogja megélni Töki, hogy bedobtam a mélyvízbe', de úgy véltem-vélem ez a jobbik megoldás, ha már ez első napon' is olyannnagyonn' ügyes volt! Tehát nem akartam túlbonyolítani, megnehezíteni a beszoktatást azzal, hogy ott maradok x' napig, x' ideig, majd hopp egyszercsak' mégsem leszek ott vele. Ovis létünk adott némi intézni-beszerezni való feladatot, pl ovis-zsákot, ágynemű huzatot kell varrnom. Ehhez indultam a kedvenc, jól bevált anyag üzletembe. A buszmegállóban össze találkoztam a másik beszokós' Kislány Anyukájával, kicsit beszélgettünk, örömködtünk, hogy ma már Ő is ott tudta hagyni a Lányzót', nekik ez már az 5. napuk volt az oviban.

Kérdeztem, nem látta Tökim?  Mit csinált??? Nem sírt??? Merthogy ugye, galád Anyja' simmáánnn ott hagyta!  Megnyugtató információkat kaptam, nem sírt, sőőt, tök jól elvolt, szépen játszott, jött-ment, semmi probléma nem volt. 

Húúhh! 

Őszintén megvallom, így azért már nyugodtabban mentem intézni valóim után.

Ismét fél12re' mentem Patrikért, most is az udvaron voltak, bőőszen motoroztak a fiúk, körbe-körbe egymás után. Persze némi versenyszellem azért volt-van már bennük, mikor az egyik motorka' felszabadulni' látszott Patrikom és még egy kisfiú vércse mód' vetették volna rá magukat a játékszerre, Patrik a motorka' kormányát, kis társa az ülő részét kaparintotta' meg... Álltak egy darabig egymással szemben, majd Tökim gondolta ennek fele sem tréfa!!!  Megiramodott, magának előre', a kisfiút tolta a motorka túlvégén hátra' egy darabig, majd szegény gyerkőc' rájött itt most Ő maradt alul... Engedett'... Kihátrált a tolatásra kényszerített irányból, Patrik motorkára pattan hatalmas vigyorral, némi önérzettől dagadó büszke pofival' és huss' mááris' rótta a köröket Ő is az óvoda füves játékterülete körüli beton pályán a többiekkel.  Letelt a játék idő, sorakoztak a gyerekek, Patrik persze, most sem akart haza jönni, egy-két elefánt könnycsepp ki is gördült a szemecskéiből, de rendezte 'sorait' elmorzsolta a könnycseppet', mosolyogva elköszöntünk és haza indultunk.

Psszztt!!!! 

ÍíííírtóóóóbüszkevagyokTökireee!!!! :)))