Már napok óta az eddiginél sokkal intenzívebben emlegette Patrik, a Papát, hogy mennyire hiányzik neki, mennyi mindent csinálhatnának együtt a kertben, játszhatnának, dolgozhatnának, Ő segítene neki.... Stb ... És', hogy mennyire hiányzik neki a PAPA :(((( Gondoltam a szombat úgyis munkanap, csak 3 voltunk itthon Renivel, ki akartunk menni Papushoz, a temetőbe.... Mondtam Patriknak is, hogy holnap összekapjuk magunkat, felülünk a buszra és meglátogatjuk!!!
Kisfiam nagyon 'örült', alig várta, hogy szombat legyen, reggel ébredés után, az első kérdése volt:
- Mikor megyünk a Papához Anya???
Gyereeee!!!
Mondogatta, mosakodjunk, készüljünk!!!!
Persze, milyen a Mi' szerencsénk', csúnya, borús-esős hideg napra ébredhettünk, hiába mondogattam Tökinek, hogy kicsim nézd meg, milyen vacak idő lett!!!! :((( Ilyen időben nem tudunk kimenni Papushoz a temető túlvégébe'... :(((
Nagyon nehezen fogata el, hogy el kell halasztanunk a Papa látogatást', egész nap kérdezgette mikor?
- Anyaaaa???? Naaa!!! Mikor????
Énekelte a 'Süss fel napot' az ablakból a felhős eget kémlelve.... Szomorúan.... De az időjárás csak nem volt kegyes' hozzánk, nem tudtam mást mondani neki, hiába kérdezgetett-kérlelt egész nap, csak azt, hogy:
- Holnap Kicsim! :(
Itthon lesz már Apa is, kocsival még akkor is kimegyünk a temetőbe, ha ilyen csúnya idő lesz mint ma. Esőben-hidegben hosszú séta' volna, a sírjához hátra gyalogolni...
A vasárnap reggelünk is az imént leírtakhoz hasonlóan telt, de már a napsütést látva', örömmel mondogatta:
- Ma megyünk a Papához!!!! Ugye Anyaaa???? :)
Alig várta, hogy Apa is felébredjen, össze szedjük kicsit magunkat, pár intézni valót' letudjunk reggel és induljunk!!! Bevallom, volt némi félelem bennem, hogy esetleg nem úgy érti-e', hogy meglátogatjuk a Papát, mintha rokon-látogatóba' mennénk...? Nem voltam biztos benne, hogy Töki érti', tudja-e mit jelent az a tény, hogy Papusukat' sajnos már csak a temetőben látogathatjuk meg. :((( Csalódást, törést' okozni semmikép' sem szerettem volna okozni Neki! ...
A virágosnál amíg Mi vásároltunk, Patrik a járda mellett elkezdte letépkedni a sárga kutyatej' virágokat... Ezt látva' a már-már minket ismerősként' üdvözlő árus, egyszer csak egy szál fehér szegfűvel és egy lila fréziával kezében hívta magához Tökit...
Kedvesen mondta, nézd csak!:
- Ezt a szegfűt vidd Papádnak!
A másikat, a lila virágot neked adom, szagold csak meg milyen illatos virág!:) Teljesen természetesen, fogadta-kezelte a kedves gesztust', / Bevallom Engem kissé' meglepett... :O / illően' megköszönte a virágot, elköszönt-ünk' és indultunk a temető felé....
Türelmetlen volt, amíg sétáltunk a sírok között, kérdezgetett, hogy itt-ott-amott Ki van és miért? Milyen virág, miért olyan sírkő, miért ápolt, miért elhanyagolt, stb... Nagyon szedte a lábait, kezében gondosan-ügyelve a kapott 2 szál virággal... <3 Még szép' kövecskéket' is gyűjtött Papának, ezt átadta megőrzésre Apának, mondván a "Te kezed nagyobb, vigyázol rá, ugye"?!!!
Papa sírjánál, megállva, mondogatta, hogy:
- Naa' itt vagy Papa!?
Beszélt hozzá, hogy mennyire hiányzik neki, és Ő már tegnap jönni akart, de Anya azt mondta nem lehet, csúnya volt az idő, stb... Segített kicsit rendbe tenni a kis-sírkőt, Ő maga tette a vázába a kapott fehér szegfűt, a kövecskéket' is szépen oda biggyesztette sorban' a sírkő szélére.
Álldogáltunk csendben, emlékeztünk pár percet.... Majd nehezen, de ki kellett mondanom, hogy:
- Na Kicsim!... Köszönjünk el.... Menjünk lassan... :((((
Patrik egy szó nélkül odasétált egész közel a sírkő fej' részéhez, állt egy kicsit némán, leszegett' fejjel.... Megpuszilta a kis kezét, majd azon nyomban' megsimogatta a Papát ábrázoló képet.
Majd mondta:
- Szia Papa, jövünk majd máskor is!!!!
....Hááttt....
Igencsak küzdöttem' és most is küszködöm, a könnybe lábadt szemeimmel... :((( Nem akartam sírni, ezzel felkavarni Patrikban ezt a kis 'rendet', ezt az okos 'elfogadást', a tudatot', hogy érti-elfogadja, hogy idézem:
- A Papa szíve már nem dobog!
.... Valahol érthetetlen.... Hogy tud' egy 4 éves gyerek ennyire érett' lenni?????....
Aaahh.... :(((
