/2013.11.28./
Reggeli oviba-megyünk eset'.... Deres volt a fű' mindenfelé, Töki nézte-kérdezgette, miért csillog? Miért olyan érdekesen szép?.... Elmagyaráztam Neki amíg igen lassan andalogva lépdelt a cc 2,5 saroknyi távolságban lévő óvodánk felé amire kíváncsi volt.... De közben Én igencsak fáztam, Ő könnyen' volt', bélelt nadrágban, sapka-sál-kesztyűben, vastag kabátban.
De Én? /Ahhh.../
Egyszál' vékonyka nadrágban sétálgattam mellette és már iggencsaakkk' fázni-véltem magam... ;)
Kértem szedje kicsit a lábát, mert ugyan Ő a téli-ruhakészségnek köszönhetően nyilván nem fázott, de attól az Én seggem igencsak befagy-ni' tűnt.... Felnézett rám, a hatalmas barna szemeivel, kicsinykét' csodálkozó tekintettel, elmosolyodott, majd szó szerint kiröhögött' és kérdezte:
- Anya! Akkor a segged is deres lesz???!!!???...
- :)))))))))))) Igen Kisfiam, De azt inkább ne várjuk meg! Jó? :))))))))))
Szaporábbra vette lépteit, közben kellemesen fel-fel nevetgélt, velem együtt -az elhangzott párbeszéd adta életképen- és már be is értünk az oviba... :)
