Háátt... Ezen is túl vagyok...
Csütörtökön lesz 2 hete, hogy tudjuk Ikrek a pocaklakók. Már mindenki tudta, a családban
csak Mutterom nem. Féltem.... Erről is írtam már.
Mára arra a következtetésre jutottam, minél tovább húzom, annál rosszabb lesz tudtára hozni
Anyámnak, a híreket. Azt is tudta, hogy Uh-ra visz Fatterkám....
Hazafelé még mondta is, hogy most szólj Anyádnak, lányom!!! Annyira jó, hogy így mellettem áll...
Mondtam Neki... Félek...
Az nem érdekel, különösebben mit is fog hozzá szólni, csak nehogy újrakezdje a régi 'lemezt',
és bántson, szekáljon, veszekedjen örökké.
De szerencsére nem igy volt.
Bementem a szobájába.... Tv-zett.... Puhatolóztam... Anyu, milyen kedvedben vagy???
Mondanom kéne valamit.
Aszongya:
- Akármilyenben is... Úgy is elmondod már, remélem, ha már belekezdtél.... / És vigyorog /
Ücsörögtem ott, Nála.... Kissé kínos csend kezdett lenni....
Kérdezi:
- A vizsgálattal kapcsolatos???
Mondom:
- Igen!!! / Most Én vigyorogtam /
Anyám:
- A babával, vagy veled?
Én:
- Is-is...
Anyám:
- Döbbent fej... Bátorság gyűjtés... / Anyámnál természetesen / 
Kérdésfeltevés!
- Ketten vannak???
Én:
- IGEEENNN!!!! Hihihihi....
Anyám:
- Naaa!!!! Kislányom!!!! Ti aztán belecsaptatok a lecsóba!!!! Süsd meg!!!!
Én:
- Na jaaa!!!
Húúúúúh... Ennyivel megúsztam!!!! Jeehhh!!!! Nem volt hegyi beszéd!!!
Semmi oktatgatás, fejtágítás.... De jóó... Qrva nagy kő esett le a szívemről!!!
