Renivel a buszon dokibácsitól hazafelé... / Mert ügyes, szép nagy gyermekem
nem akart egyedül menni először az új Doktorbácsihoz... :))) /
Épp hogy felszálltunk, Renusom judos barátnői ráköszönnek, és kérdezik:
- Helló! Edzésre jössz Te is, dejó, megyünk együtt, dumálunk, stb...
/ Pörgött a kiscsaj 1000el...:)))) /
Reni:
- Még nem... Majd a következő busszal jövök utánatok!
Erre sikeredett elröhögnöm magam. A két lány egyike rám néz, és lerítt a fejéről:
- Jól van ez a Csaj? Mit a f@szt röhög itt???
Közben olyan érdekesen flegma képet vágott...:)))
Majd elkomolyodott, kiült a döbbenet az arcocskájára, leesett nála a tantusz, hogy:
- Jaaa... Ez a Renivel van?
Majd a gondolkodás látszott kissé, vaojn ki Ő???
De egy dolog az fix!!! Nem gondolt a Renus Anyjának!!!:)))))
Tetszik....:)))
Ez idő alatt hipp-hopp el is értünk a leszállási helyhez...
És otthagytuk a buszon a lányokat a gondolataikkal együtt. Kíváncsian várom a
történet végét, mit szólnak lányok, hogy Én ugyebár a Reni Mutterja vagyok.
Különben meg ez a Doktorbácsi is aranyos, precíz, elmondja mi a betegség, stb...
Szerencsére ugy érzem rendes doki jött Szlamókánk helyére!
Pussz.
