Zajlik...

Most kivételesen nem magamról írnék...

Sajna muszáj erről is írnom... / Az örök módszerem.../ Kiírás... Tudjátok....:(

Történt ugyanis, hogy még szerdán, /Okt. 03./ kiderült Anyám lábán van egy bazi

ronda seb!!!

Fatterral elkezdtük győzködni hogy irány a házi doki, beutaló, sebészet...

Persze Anyám most is hozta a formáját, jött a tiltakozás, a balhézás, hogy Ő ugyan

nem megy orvoshoz, mert Mi csak 'elakarjuk' Őt tenni láb alól... Stb...

Pffhh... :) :(

Csütörtökön reggel csak nem hagyott nyugodni a dolog, mert azt láttam, hogy

sürgősen kezdeni kell vele valamit. Gondoltam, lesz ami lesz...

Kihívtam a házi dokinkat, beszéljen a fejével. Természetesen ezért is megkaptam

magamét Anyámtól...

Minden voltam, csak rendes ember nem!

Doki ránézett, és közölte ez bizony sebészet!!! Sürgősen sebészet!!!

Király!!!

Fatterom szerda estefelé valamikor úgy döntött, hogy Ő elmegy horgászni...

/ Nem is tudtam róla hogy nem lesz itthon.../

Áááá...

Hogyan vigyem egyedül orvoshoz?

Szóóvall...

Marad a Pénteki nap, az SZTK sebészettel...

Még csütörtökön kellett volna mennem UH-ra, de Anyám miatt elmaradt.

Így reggel az UH-val kezdtünk Faterral, majd onnan hazaérve, összekaptuk Anyám,

és irány az SZTK. Jó 2 órás várakozás után, sebész doki is szintén egy pillantást vetett

a lábára, majd rögtön utasította az aszisztens hölgyet, 'szerezzen helyet a betegnek!'

Ha lehet az 1es Sebészeti Klinikán!!!

/ Ekkor már egyre biztosabb voltam benne, hogy komoly a dolog.../

Közölte velünk, hogy ez egy GANGREA azonnali műtét szükséges, és semmi motyó,

semmi időhúzás, rögtön vigyük a Klinikára!!!

Szót fogadtunk...

Felvételi osztálynál hosszas várakozás következett, majd /-végre!-/ behívtak minket.

A szuper rendszernek köszönhetően, kb. fél órát szervezkedett az ott dolgozó orvos,

hogy ágyat biztosítsanak Anyámnak...

Végül, ugy lett helye, a felvételhez, hogy találtak 1 beteget akit kb. 18 óra körül

visznek haza a hozzátartozók. Ezt az ágyat 'foglalták' le így előre, de a folyosón kell

várni amíg megürül...

Mindenféle vizsgálatokra hurcolták még Anyám, tolószékben...

Jaaa.... Tolószék! :)))

/ Az istennek nem akart beleülni!!! Mondván, Ő még nem olyan elesett...

Tud még menni!!! Elvégre van lába!!! Stb... :)))) /

Nagy nehezen meggyőztem...

Egyszerűbb így...

Ülj le...

Jobb ha visznek, / Beteg szállitó / mintha Mi kóválygunk mindenfelé, ahány vizsgálatra

kell menned még....

Mellesleg, gondoltam közben Mi Fatterral hazajövünk a kórházi motyójáért, és sietünk

vissza. Fél 4-körül értünk haza reggel óta...

Közben a Csajaim is hazaértek, mivel a Maminak, Fatternak, meg mellesleg nekünk is

kellett vmi vacsora, ráugrasztottam Renit egy lecsó összeütésére.

Vigyázott a Hugóra, tanultak, vacsit készítettek és vittek is...

/ Ismét helytállt Reni becsülettel! :) /

Közben Tessóm is hazaért, szeretem volna hogy Ő menjen vissza a pakkal, Faterral,

kocsival Anyuhoz...

De bebukott a gondolatom... / Fáradt volt... Kijelentette: - Nem megy!.../

Mentem én...

/ Én nem voltam hulla fáradt... Meg éhes...

Meg nem szakadt még le majdnem a derekam, lábaim... Stb.../

Visszaérve még le lettem 'cseszve', hogy sokáig voltunk...:) / Hurrá!!!:))))/

Kapott közben infusiót, véralvadás gátlót, stb... Éppen jött a Doki, akitől megtudtam,

egy vizsgálati eredményre kell még várni, ha az rendben van, még aznap megműtik.

Átöltöztettem, kipakoltam neki, kicsit próbáltam nyugtatgatni ismét , hogy nem lesz

semmi baj!!!

/ Bár... Egész nap csak ezt tettem... Illetve már Szerda óta... Beszéltem, és beszéltem...

Komolyan mondom, rosszabb mint 1 gyerek...:) /

Mielőtt elindultunk volna kértem telefonszámot, ahol érdeklődhetek mire is jutottak...

Fél 8-körül végre hazaértünk...

Valamikor 9 óra után telefonáltam, megtudtam megműtötték!!!

A Nővérke annyit mondhatott csak, hogy

- 'Köszöni szépen, túl van a műtéten, a megfigyelőben van jelenleg.'

Szétkürtöltem a hír, Fatternak, Tessómnak, akitől ekkor kissé már kiakadtam...:) :(

Szerinte nem jól 'beszéltem', mert nem tudtam meg semmit az állapotáról, meg hogy

mégis mi történt a műtőben...

Hiába mondogattam, hogy telefonon ennél többet soha nem lehet megtudni, de ha

Ő ugy gondolja, ügyesebb nálam...

Megadtam az osztály telefonszámát... / Természetesen nem telefonált!:)))) /

Nos...

Enyit sikerült intéznem pénteken...

Jaaa...

Az UH kivételesen jó volt!!!:)))

Rájöttem, korán kell menni, még kedvesek, nem rohannak, stb...

Láttam, hallottam Gombóckát'... :)))) Nüvekszünk szépen, minden rendben van!

Szombatra kimenőm volt...

Még múlthéten megbeszéltük, megyünk csajokkal barinőzni, piacolni, beszélgetni...

El is mentünk reggel Apával, a fiúk mentek dolgozni.

Mi csajok meg kiéltük magunkat az egész napos szabad programmal.:)))

Természetesen a Lánykáim jártak megint jól...:) Kaptak egy-egy rakomány ruhát.:)))

Este értünk haza.

Még napközben telefonon Tessómtól megtudtam valószínű amputálni kellet az egyik

lába ujját...:(

Vasárnap Tessómmal Apával 3-ban mentünk Anyuhoz.

Meglepően nyugodt, /Gondolom nyugtatózzák.../ még egész 'jól' viseli a történteket.

Elmondta amit a Dokijától megtudott, hogy sajnos az üszkösödés miatt le kellett vegyék

azt a 2 lábujját ahol a seb volt, és kivágtak egy háromszög alakot is lábfejéből!

Wáááhhhh!!!....

A cukra megint magas...

Már insulinozzák...

Egyhamar nem engedik haza...

Nagyon remélik, és reméljük Mi is, hogy nem terjed tovább a baj!!!

/ Már csak azt szeretném megérteni... Felfogni....

Miért nem szólt eddig, hogy vmi baj van a lábával???

Még az SZTK-s Dokinak is azt mondta, hogy 2 napja olyan a lába...

A Doki csak nevette...

Majd lecseszte, hogy ne nézze már hülyének!!!

Ő egy sebész orvos!!! Nem most lát először ilyen sebet!!!

A családnak magyarázhat, de Neki nem!!! Majd kiállt mellettem, hogy bizony nagyon jól

tettem, hogy 'elcibáltam' orvoshoz, és ezért engem ne szidjon!!!

Inkább köszönje meg, mert így esélye van megúszni a komolyabb csonkolást!!!

Jaaa... Már belekezdett a 'műsorba', ami a megrögzött agymenése'...

Hogy nekem Ő útban van, és hogy miféle gyereke vagyok én... Stb... /

Csak azt nem tudom, ha hagytam volna... Most hol tartanánk?

Vagy egy hét múlva, hol tarthatnánk???

/ A Sebész megmondta... Azért kell rögtön műtét, mert bármikor kaphat egy 'sepsist'...

Ez egy 'bomba!'... Egy szercsak beindul... Aztán kész.... Kampo-basso'...

Nemhogy a lábával mi lesz... /

Ezt akarta megvárni???

Így is attól rettegett, hogy levágják a lábát....

De...

Minden egyes szavával agyon ütötte önmaga előző állitást.... Mert...

Nincs is itt semmi baj!!! Ő ezt kikezeli itthon Svéd-cseppel!!! :)))

Jaaajjj...