... Álmodozós - Elképzelős....
Vendégvárós...
Boldogan kicsi konyhámban sürgős-forgós...
Keriszülős, 'kis'családos összeröffenős, eszünk-iszunk ünneplős...
2 tortán 1-1 gyertyás, tüzijátékos 'Boldog szülinapózós!!!'
Videózós, fényképezős...
Szépen csomagolt ajándék osztogatós...
Két Kismanó által okozott 'fejetlenség-elviselős'...
A Kismanók csillogó szemecskéikben gyönyörködős...
4 gyerekes önképem, és a 'bulizós' életképen elmélázgatós...
Helyett!!! ...
A VALÓSÁG!!!
Hmmm...
Az 1-1 gyertya lángja stimmel... :)))
Örökké itt vannak velem...
Mégis az elmúlt két hét napjai egyre nehezebbé válltak...
Nem gondoltam volna...
Hogy...
Hogy ennyire 'kemény', ennyire nehéz lesz átélni ezt a napot ismét.
Minden emlék...
Minden érzés felbukkan bennem újra...
Ahogy haladnak az órák...
Ahogy haladtak az 'események' 1 éve...
Sírok-sírtam...
Nagyon sokat...
Rettenetesen furcsa ez az érzés...
Gyászolni a Kicsi Fiaim... Belehalni újra Velük!!!
Elfogadni az elfogadhatatlant!!!
Azt, hogy Ők már csak az emlékeinkben, a szívünkben élnek-élhetnek...
Közben el-el mosolyodni...
Mert...
Valaki közben szét-rúgkapálja, szét-ficergi a pocakom... :)
Ő Patrik-pocaklakó!!!:)
Ez most nem az Tőle eddig megszokott kis-ritmus.
Sokkal aktívabban jelzi:
- Anya!!! Itt vagyok veled!!! Itt vagyok Neked!!!
Jaaajjj...
Ez a teljes 'bediliztem' érzés...
- Ilyen lehet!??? ... Asszem... -
