Végülis' épp kész lett a Cuccuki', Fatterkám, jógyerekhez méltón, szó nélkül
vitt hármunkat a sulihoz.
Kicsit csodálkozott, hogy P-Öcsit is viszem, na dehát' emiatt kellett a fuvar.
Aranyosak voltak a gyerekek!!!
Az köszöntés alatt is, és a gyülekezés' perceiben is.
Rajtun kívűl volt még 2 Kisbabás anyuka is. Úgy körberajongtak minket, tiszta
szenzáció számba' mentek a Babáink! :)
Voolt nagy nyüzsi!
P-Öcsi a legnagyobb kistessó', a középső Baba egy kislány, Ő 18 nappal fiatalabb
nálunk. Igazi kis törékenyke-Babácska...:) Azt nézegették az osztálytársak, hogy
Patrik ujjacskáinak épp csak a fele a kislányé...:))) És hasonlók...:)))
3. Babuci egy 1hónaposka kisfiú...
Édesek voltak....
Azon osztálytársak akiknek nincs kistessó' rögtön nyafogni kezdtek Anyunak', hogy
Anya.... Én is szeretnék.... Léci-lécciii... :)))
Persze, P-Öcsi most is megmutatta milyen jó gyerek. Csodálatias módon, most nem
aludt, nyunyókálta' a cumiját, nézegetett, elvolt.:)
Csendben!!!:)
Közben elcsendesedett az osztályterem, kipárologtak' a gyerekek, majd
Tanárnénijük oldalán', bevonultak.
Szépen sorban, kissé feszélyezetten, ki mosolyogva, ki a könnyeivel küzködve.
Szép kis verscsokrot' kaptunk, gyerekem pár kislányal karöltve ezt az a verset szavalta:
Nadányi Zoltán: Anyu
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: Anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Majd minden gyerkőc felolvasta a kis saját írását.
Ilyen az Én Anyukám! címmel.
Klausom ezt írta rólam-nekem, a hajtogatott virággal díszített, sajátkezűleg gyártott
üdvözlő lapba-beírva:
- Anyának!
Alacsony vagy, kicsit duci s mégis szeretlek!
Hajad szép, gyönyörű fekete s barna, a szemüveged nélkül rád sem ismernék.
Kedves vagy, jó vagy, kicsit rendmániás, de mégis a legjobb Anyuka.
Úgy szeretlek téged, ahogy Te engem...
Vigyázol rám, ápolsz. Megadsz mindent nekünk.
De ne félj, viszonzom e szívességet!
Felnövök, ott segítek ahol csak kéred!
Ezt sose feledd!
- Klaus.
Hmm... :)
Háááttt, nem mondom...
Küzködtem a sírással.... :) .... Meg mosolyogtam jókat...:)
/ Méghogy 'kicsit duci'...:)))) Meg szép a hajam... ? :)))) Stb.... Jááájjj.... :))))
Honnan néz ez a gyerek engem? :-O :)/
Érdekes csavar' volt, hogy az egyébként legelevenebb', legrosszcsontabb',
legnagyszájúbb' fiúk, annyira sírtak, hogy Tanárnéni olvasta fel a kis irományukat
Anyukájukról-Anyukájuknak.
Az ünnepség záró akkordjaként' minden gyerkőc összepuszilgatta Anyuját, egy kis
virággal, üdvözlőlappal kezükben.
Szépp volt!!!
Egyszerű, meghitt, őszinte...
Aranyosak voltak mind... Ki azért, mert 'felnőtt módján' higgadtan viselkedett, ki azért
mert kis kerge' volt, és végigvigyorogta az egészet, / Mint Klaum is.:) /
És voltak ugye a pityergők....
A köszöntés után megtudtam, valahogy az utolsó pillanatban, hogy elgyermektelenedem'
Június elején 5 napra! :) :(
Erdei táborba megy az osztály Tatára, 2.-ától.
Klausom nagyon várja, teljesen be van sózva!:)
Talán legjobban ez éjjeli felfedező-kaland túra keltette fel érdeklődését,
na meg a tény!, hogy:
- 5 nap Anyáék nélkül, mindig együtt a Barátnőivel!!! :))))
Ajajjj...
Mintha kezdene felnőni' a középső gyermekem.... - Is!? :)))
