Kezdődött a történet azzal, hogy már 5.-napja P-Öcsi pelustartalma hígabbra változott,
többet bukott mint eddig...:(
Aggódtam...
Felhívtam Doktorbácsinkat, Ő mondta ne vigyem ki a gyereket, nehogy összeszedjen
valami betegséget még +ban, ad 2 beutalót, kakimintát leadni az ANTSZ-be,
és UH-ra a HeimPálba'.
Biztos ami zicher', nézessük meg, nehogy reflux*'-os legyen P-Öcsi.
/ *= A gyomorszáj záróizmainak renyhesége'. /
Szerdán el is indultunk, leadtuk a kis csomagot', és célba vettük a KH-at.
Általános vizsgálat, súlymérés után jött a pisizacsi felragasztása, és a vérvétel.
Na meg a kálváriánk kezdete!!!! :(
Kicsi jóhusikás gyermekemen fellelhetetlen dolog a véna!:)
Megszúrták, vénában'...
Picit csepegett a vére a kémcsőbe, majd megállt.
P-Öcsikém már ekkor rettenetesen sírt...
3 nőci küzdött a gyerekemmel, 2 lefogta, a másik meg a tűt bizergálta a karjában.:(
Annyira szorították, 'préselték' volna ki a vérét, ami végül sikertelen maradt, hogy
véraláfutásos lett az alkarja!!!:(((
Együtt sírtam P-Öcsivel...
Közölték, 5 perc terror után, hogy menjünk fel a laborba... Majd UH-ra.
Laborban, kértem, vmi tuti módszert találjanak ki, mutattam hogy megkínozták
szegénykémet már.
Laboros csaj közölte, Ő megszúrja! Bár semmi eret nem látni a párnácskáinktól'...
Bízott benne eredményes lesz...
Másik karján a kézfején próbálkozott. 2en végezték a műveletet...
P-Öcsi most is nagyon sírt, de sikerült levenni a kellő mennyiségű vért.
Utólag azt is megtudtam, hogy teljesen a semmibe' szúrt... Szerencséje volt...
- Közölte.
/ Hmm...
Még jó, hogy direkt kértem, ne próbálkozzon, ha nem tuti, inkább felmegyünk 1 osztályra,
és szúrjanak egy eret a buksiján. :( /
Nem értem...
Ezeknek mind1 mennyit szenved egy gyerek???? .... Ááááhhh...
UH...
Sokat vártunk...
P-Öcsi már a 4. 5percrebealudtunk' állapotán volt túl...
Felvettem, ébren tartottam inkább... / 8,5 kg a kis' segge. .) /
UH-n is kínlódtunk, vergődött az álmosságtól, de közben megérkezett a zacsiba a
kincset érő pisi.:)
Semmi rendellenest nem látott az UH-s Dokinéni... Huuhh...:)
Vissza a sürgősségi-re a pisivel, UH lelettel...
Ismét vártunk jóó 1 órát...
Majd visszahívott az ott dolgozó Dokinéni...
/ Nekem már ez nem tetszett... Szinte éreztem, hogy nem jövünk haza... /
Kimondta a szentenciát!
Elindította a gyerek felvételét', mondván ha már itt vagyunk, megfigyelik'.
Ledöbbentem...
Megijedtem...
Nem értettem miért??? Ha minden OK?
Gasztroenterológián ismét vártunk...:) :( - Épp nagyvizit volt...
Ránk került a sor...
Felvételi vizsgálat... Majd fém rácsos ágyba' költözés...
Olyan kicsi volt az ágy, hogy P-Öcsi nem fért el benne keresztben!!!
Egyet mozdult, és ütötte be mindenét, de legjobban a buciját...:(((
Mivel abszolúte nem így indultunk, hogy befekvés lesz a vége, semmi motyó nem volt nálam.
Sírva, otthagytam P-Öcsit, egy Nővérke megetette, Mi meg Faterral rohantunk haza a
szükséges dolgokért.
/ Mivel kikérdeztek, hogy mit és hányszor eszünk, és ígérték, biztosítani tudják a kajalistánkat,
ételt nem vittem be.- /
Ebből is galiba lett később, mert se a megszokott tápink' nem volt, se rizspép...:(
/ Azt sem tudták, mi az hogy 'rizspép'... Khiráállyy!!! :((( /
Mire visszaértem aludt P-Öcsi.
Közben puhatolóztam, milyen körülmények között maradhatnék bent kisfiammal.
Komoly 2 'Anyás' hellyel rendelkezik az osztály, napi 3000 Ft-ért kérhettem az épp 1-ik
üres ágyat.
Sok hasznát nem vettem, hogy lett volna esélyem az alvásra.
Két 2 éves lányka akkora műsort rendezett, hogy állandóan zengett tőlük minden.
Este 10 óra körül még rohangáltak, kiabáltak, húzták egymás haját, meg az én idegeimet is!
/ 9 körül P-Öcsi aludni szokott legkésőbb. /
Rettenet nyűgös volt, mivel nem fért el rendesen a kiságyban, végig a kezemben volt.
Fáradt voltam, ideges, kimerült... Fájt a karom-hátam...
Próbáltam elaltatni, de a hangzavar, és az elmésen az üvegfalak' felé fordított asztali
lámpa fénye mellett ez teljesen reménytelen harc volt.
Végül, nagy dologra szántam rá magam! / Mint kiderült! /
Merészeltem leoltani azt a fránya, 100-as égővel a képünkbe világító asztali lámpát!!!!
Meg is kaptam a leb@szást pár perc múlva!!!
Mondván:
- Anyuka!! Az a lámpa nem véletlenül ég!
Szükségünk van rá a munkánkhoz! Közben visszaoltotta a lámpát...
- Közöltem...
Ilyen kivilágitásban sosem fogom tudni elaltatni a gyereket.
Egy fél órára kapcsolja le!
Meg sem vártam a válaszát, egy 'Köszönömmel!' lezártnak minősítettem a párbeszédünket!
Hmm... Leoltotta!!! :))))
Csak azt nem értem, ha ott sincs, minden gyerek végre aludt, miért nem lehetett leoltani a
lámpát??? / Biztosan én vagyok az érthetetlen, agyilag korlátolt személy! :) /
Az akkora képtelenség, hogy ha kimegy lekapcs' ha bejön felkapcs'???
Óóóóó....
Na mind1...
Végülis, kellemes félhomályt sikerült elérnem...
P-Öcsi el is aludt, igaz nagyon nehezen. Rettenet fáradt volt, csak dörzsölte a szemét,
tépte a fülét, dobálta' magát abban a szerencsétlen ágyban!
Reméltem, alszunk kicsit...
Letettem magam az Anyás' ágyra...
Pár perc után felsírt, illetve felüvöltött az egyik 2évske-hisztiske'.
P-Öcsi szeme kipatt', én felvánszorog ágyból...
Újból altatási próbálkozás... Kb 10 perc után ismét csend...
Rövidke szünet után kezdte az éjszakai műsor a másik 2éveske...
Ez így ment egész éjjel...
Átlag 20 percenként a két hisztiske' felüvöltötte a fél bent fekvő gyerek sereget.
Semmit nem aludtam, végig simiztem, nyugtatni próbáltam a gyerekem!
Reggel 5kor kértem kaját, persze semmi nem volt abból amit Mi ettünk volna...:) :(
Kényszer adta reggelink a BEBA tápi lett. / Kegyetlen sz@r az íze! /
Volt már hozzá szerencsénk, P-Öcsi utálja... De éhes volt elnyamnyogta'.
10 óraira' mertem kérni a 'rizspépet', mint azt itthon megszoktuk.
Azt sem tudták mi az hogy rizspép!!! / Ekkor már tomboltam! /
Reggeli után produkáltunk 1 kakit, leadtam a mintát.
Közben befutott Apa' is.
Szabit vett ki, hogy velünk lehessen nappal.
Nagyon kellett hogy segítsen izgő-mozgó, 7 hónaposunkat kézben, és karban' tartani.:)))
/ Persze, ez is csak úgy jöhetett létre, hogy reggel Feribarátunkat' bevitte melóba, majd jött hozzánk.
Este szintén ment Pilisjászújfalura, hazafuvar Ferit, majd hozzánk haza...:) /
Még délelőtt meglátogatott minket a Drnénink.
P-Öcsi izgett mozgott pörgött 1000el. Na meg vigyorgott.:)))
Drnéni kérdezte:
- Nem akarunk Mi hazamenni???:)
Mondtam:
- Dehogynem!!!!:)))
Ottmaradni sem akartunk!!!
Drnéni szerint sem volt sok értelme, hogy egy láthatóan egészséges gyerek ott legyen,
és esetleg a KH-ban tartózkodás alatt szedjen össze vmit.
/ A Gasztroenterológia ugye, egy eléggé fertőzésekkel tele levő osztály. /
Deee...
A Főorvosasszony' jóváhagyása is kell, nélküle nem dönthetett a Dokinénink.
Fő-asszony' beleköpött a levesünkbe, mondván:
- Az 1 napos megfigyelés, nem megfigyelés!
Maradjunk még 1 napot.
.... Jött vissza Dokinénink a hírrel.:(
Kértem segítsen!
Semmit nem aludtunk, hulla fáradtak vagyunk mind2en...
Rendes volt, kisírt' nekünk egy eltáv' papírt, így haza jöhettük!!!! :)))
Zárójelentésünk ugyan nincs, ma megyünk vissza érte.
Szigorú utasításban megkaptam a házi feladatom! :)))
Írni kell mindet, hogy mit és mennyit ittunk-ettünk?, kaki-pisi?, láz?, bármi furcsa dolog volt-e?
Semmi furcsaság nincs, a pelustartalmunk is visszaállt a régi megszokottra!
Perszeee....
Mert időközben kijött az alsó két fogacskánk!!! :)))
JIPPIIII!!!!!
Hááttt...
Megjártuk a kórházat, talán teljesen feleslegesen...
De azért megnyugodtam.
Minden vizsgált cuccos negatív!:)))
Azt is megtudtam, mi számít 'refluxnak'. / Sajnos a másik ottlakó' Anyuka kislánya valóban
ebben a fránya 'betegségben' szenved. Amit az a 4 hónapos picilány visszabukot...
Jéézus...
Ahhoz képest Mi épp csak 'köpködünk' kicsit./
Na...
Szedelőcködöm', felmarkolom a zárónkat, és pontot teszek erre a pár napra.
- Is.- :)))
