..... Tegnap nagyon ügyes volt a kicsi Kissiamm'!

Kezdődött azzal, hogy Klaus hazaérve a suliból, 'ebédelni' szándéxott'.

Patrik, ment utána minthacsak' mágnes lenne Klaus seggében, vagy tányérjában,  mikor nekiült

kajálni. Evett Klaussal, majd  Renivel is húslevest. Úgy kajált mint akinek az élete függ tőle...

Megkérdeztem a Tőle...:

- Patrik! Te bélpoklos lettél?

Gyerekem meg egy jóónagy 'hihihi-vel' konstatálta a kérdésem.

Később készen lett a sülthusi+krumpli+kukoricás rizs...  Ebből is kért...

Tömte magába a kaját.... Kérdeztem:

- Ízlik Fiam??? Finom???

Mivel totál tele volt a szája, csak felnézett rám, és huncut képpel IGENT' intett a fejével...

/ Még a konyhában állva adtam neki, hogy kibírja már míg a csajok előveszik az etetőszéket.

A 'nagy' lakás átka'... Csak összecsukott állapotában tudom tárolni ezen alkalmatosságot... /

Kb azt hittem megzabálom!!!

Akkora hatalmas kerekpocikát' tömött magára', hogy jááájjj!!!!    

Estefelé'...
Peluscsere után szoktunk pucérseggelrohangálni'...

Most élből ment a füriajtóhoz', és csapkodni kezdte. Ismét kézdeztem:

- Csak nem pancsizni szeretnél?

Válasz:

- DE!!!

.... És vigyorog mint tejbetök!

Csak lestem... De tetszett a történés nagyonnn!

Mondtam neki, mindjárt jön Apa, és mehetsz pancsiba, várj egy kicsit.

Pár perc múlva, hazajött az Apja', elkapta a nadrágszárát, és mutogatott bőszen a füri felé...

Úgy látszik elindult vmiféle kommunikációra való törekvés a kis bucijában!

/ Nem-et' eddig is intett', de igen-t' még nem, holott tanítgatjuk neki bőszen. /

Nagyon tetszett a tegnapi műsor ezen része!!!

Jött az alvás ideje...

Kicsit korábban mostanában mint eddig szokott,  / 8-fél9-felé' / mert a napi 3. alvásunkat

szanálta a drága gyerekem, spontán az életéből... / Kb 10 óra körül szokott 'régebben' kidőlni.- /

.... Fél11-felé felébredt...

Rettenetesen sírt, dörgölte a szemeit....

Apánk' szerint a szeme volt a gond, de sztem jönnek a szemfogai és ez kínozza még jobban

mint az eddigiek... Tiszta csücskös az inye mind a 4 fogacskánál....

/ Kapott Nurofen-szirupot, meg kamilláztuk a szemecskéit.../

Nehezen de megnyugodott, és újra elaludt...

Mozgalmas napon-estén vagyunk túl... Álmos vagyok...

De annyira jó volt látni, hogy miket tud már összeügyeskedni! ...

Jaaa...

Szemecske....

Indul a történet kb 10 nappal ezelőttről...

Pirosodott a kis szeme, kamillázgattam 2 napig, de csak nem javult...

Kivittem a Dokibácsinkhoz, megállapította kötőhártya gyulladása van... Kaptunk rá szemcseppet.

Cseppentgettem én szorgalmasan, nagy-nagy harcok árán, de hiába... 

Vasárnap reggel nagyon csúnya volt a szeme, nekiindultunk a HeimPál' ügyeletnek...

A kb 80 és a halál közt levő Doktornéni', csak a bal szemét minősítette betegnek...

Mivel mondtam, hogy a gyerekorvosunktól' kaptunk vmi cseppentőt,  lezártnak is tekintette a

vizsgálatot, hogy folytassam azzal a kezelését....

Szóltam, hogy ezt teszem X-napja' de semmit sem ér!

Továbbküldött minket a Mária utcai Szemészeti Klinikára...  Bazira nem értem, egy gyerek Kh-ból

miért kell továbbküldeni????? Hiszen ott van az 'osztály'.... Meg a szakszemélyzet'...

/ Mellesleg...

A 'Felvételi pultnál' dolgozó fiatalka-fiúka' jobban érdeklődött, jobban figyelt ránk, és Patrikra

mint a 80 és a halál között levő 'Dr.Néni'...

Ő látta, hogy mind2 szeme gyulladásban van! Sajnálta a gyerekem, viccelődött neki, stb...

Persze a '80 és a halál között levő Dr.Néni'  meg mint egy fadarab....

Mormogott vmit az orra alatt, alig érthetően, egy mosoly el nem hagyta volta az arcát...

Sírt is Patrik, holott hozzá sem ért a Doktornéni'...

A vizsgálóban az aszisztens is úgy írta az ellátást igazoló papirost, hogy 'mind2 szeme'...

'Dr.Néni' kifirkálta ezen szavakat, és átjavította 'bal szeme'-re...

Nóóórmáliiisss???? /

Mind1....

Mentünk tovább...

Nehézségek árán, de odaértünk a Mária utcába, parkolni is sikeredett, ámde a nagy faajtón

ott fityegett egy papiros, miszerint:

- A mai napon nincs ügyeleti ellátás!

..... .....

Áhhh!!!

Nem is voltunk mérgesek-idegesek!!!!

Úgy vélem tudniuk illett volna róla, hogy az ajánlott helyen mikor van, vagy éppenséggel ugye,

nincs munka'... Továbbra sem értem, miért lett volna nehéz a 'néninek' feltelefonálni egy

szemészeti Dokinak, hogy:

- Te Kolléga!

Van itt egy kisbeteg, adj már tanácsot, vagy pillantsr rá.... - Kérlek!...

Bla-bla-bla....

Mária utcánál, kénytelen-kelletlen úgy döntöttünk, hazajövünk....

Hazafelé úton, gondoltam veszek legalább egy Visine-cseppet, mert az ugye a szem vörösségét

hivatott csökkenteni. Bizonyos multinál megállva, a gyógyszertáros' hölgyet kérdeztem,

alkalmazható-e, ez a szer' a cc.15 hónapos gyerekemnél?

....  Nemleges' választ kaptam...

Érdeklődtem, tud-e vmit ajánlani mégis???

Közölte Rp.-nélkül semmit... Vigyem ügyeletre a gyereket!

Tudtára adtam, honnan és milyen eredménnyel jöttünk...

Sajnálattal közölte, akkor marad a 7köznapi gyermekorvosi segítségkérés...  De legalább

felháborodottság mutatkozott az arcán... Amivel ugyan sokra mentünk, de mégis....

Legalább voltak emberi érzései...

Aztáán itthon jutott eszembe, hogy valszeg' Klaustól nyalta' be Patrik is a kötőhártya gyuszit,

és elvileg használható, a szemcsepp amit Ő kapott. Neten kutakodtunk, hogy ez adható-e

egy ekkora manónak.

Adhatóválett'!

Szebb is a szemecskéje, de messze nem tökéletes...

Szaall....

Ma ismét Doki!

De már attól tartok, az asztalra csapok!!!! Mert ez így nem állapot, hogy másfél

hete kínlódunk egy félig kifejlett' kötőhártya gyulladással!

Ha egyáltalán az!!!

Mert nem váladékozik a gyerekem szeme, holott ez az elsődleges tünete az eddig ránk sütött

kórságnak...