2009. dec. 3., csütörtök

Oltás-aink' és ebből adódó családi eseményeink...:)

Tegnap 14 órára volt időpontunk DoktorBácsinkhoz', egy kis állag' ellenőrzésre, na meg oltásra. Szerencsére jóidőre az utolsóakat kapta meg most.

A NeisVac-C'-t, illetve a Prevenar' 3. oltását kapta Patrik.

Indulás előtt voltam oly merész, és rákérdeztem Kiffiamnál, hogy miként kíván eljutni a gyerek rendelőig?

Babakocsival-é, vagy busszal-é???

Mondanom sem kell ugye? ... A buszt választotta!

Semmi gondunk nem is volt az odaúton, igaz a busztól fél ez a kis szájhős' pupák!!!

Nem tudtam letenni a kissegit, még szerencse, hogy komoly 2 megállónyi távra van a rendelő.

Besétáltunk, minden kerek volt addig a pillanatig, mígnem nyílt az ajtó, és szólitották 'Sáfián Patrik-ot'...

Gyerekem ebben a pillanatban mérhetetlen sírásba tört ki, ami tartott egészen addig míg felöltözve ki nem sétáltunk a váró helység ajtaján.

DoktorBácsinál elefántkönnyekkel hitelesített sírása közepette, számára szerintem észrevétlen,

megkapta mind2 oltását 1-1 combikába, továbbá megtörtént a teljes átvizsgálás' is, aholis' mindent rendben találtatott.

Jött a mérickedés, ami kellemes elégedettséggel töltött el.

Patrik seggesúlya 12,2kg!

/ Hmm... 3 hónap alatt 0,5 kg gyarapodást értünk el!

Én totál abban voltam, hogy oké-oké csipeget a gyerekem egész nap,

de nem véltem ilyenmérvű mennyiségnek, az egész nap elrágcsált kaja menyiségét.

Deee... Jól van ez így! Hurráá!!! /

DokiBá' is pozitívnak itélte meg ezen tényt', majd megjegyezte, a kerek 12 kg is szép súly volna még egy 2 éves gyereknek is,

nemhogy egy alig 22 hónaposkának!

Megkaptuk a 2 éves státusra' is az időpontot, továbbá jött a kérdés, miszerint szeretnék-e H1N1 ellen oltani?

Ezen kérdést rövid úton lezártuk, kiböktem egy NEM-et, DokiBá' teljesen természetesnek vette döntésem,

nem próbált még csak 1 fél szóval se meggyőzni, hogy márpedig így meg úgy...

Patrik megkapta a vigaszmatricáját', és készen is voltunk.

Időközben Klaus is befutott iskolából hazafelé jövet, reggeli megbeszélésünk értelmében,ezzel nem kis boldogságot okozva síró gyermekemnek.

Hazafelé jövet, mintha semmi sem történt volna, vígan sétáltunk a buszmegálló felé...

Szabadon maradt kezecskéjében 'görcsösen'  örizgette a

felbecsülhetetlen értékkel bíró 'Milupás' kékmacis' matricát...

A buszon természetesen ismétlődött az előző kör', miszerint nem tehettem le a súlyoska' seggit, mert máááris görbült a szája lefelé.

Itthon szunyált egy tisztességeset, addig elkészült a vacsi, jóizűen  bekajált

a nálunk igenis' közkedvelt   k e l k á p o s z t a főzelékből,

aminek hulladékaiból' ZSEMLYEE' is igencsak boldogsággal töltötte meg a nyuszibendőt!

Délutáni időtöltésünket színesítette Faterom jelenléte, aki kicsit pisztergálós' kedvében volt,

és elkezdte cseszegetni' a gyerekem, mondván:

- Miért nem beszélsz???

Igazán idelye volna már mondanod, hogy IGEN', NEM', PAPA', MAMA, stb...

Patrik nemes egyszerüséggel azon pillanatban leszerelte' öregapját, még frissiben, az igen-nem' résznél tartva,

értelemnek megfelelően bólingatta' a kis fejit!

/ Uram bocsá' a Csajokkal  itt belőlünk kitört a röhögés.../

A Papás' résznél hevesen bökösgetni' kezdte a mellkasát, ahogy ott ült a nagyapja ölében...

Fatterom meg csak morgolódott, hogy:

- Ááááhhh!!!!

Veletek semmit nem lehet komolyan intézni'! Bla-bla-blaaa...

És kissé sértődötten levonult tőlünk.

......

Majd, már estefelé, ismét alvási célzattal ágybakerülő gyermekem, Tőle szokatlan viselkedési formát mutatott.

Állt a kiságyban és nyűgizett-sírdogált...

Apja megsajnálta, kérdezgette:

- Mi a baj, Kisfiam??? Patrik / Sztem mű könnyeket produkálva.- /

bőőszen mutogatott a ball combjára.

Jött az Apakézbevesz-vígasztal-dajkákgat műsor, majd a megnyugvás, meg egy mosoly.

Apája' letette, haramiánkat' Ő meg mint afféle sérültlábúGólya' keserves arcot vágva' elsántikált Apja mellől.   / ...... /

Rászóltam:

- Te Patrik!!!

Ne játszd már a kis eszedet!

/ Tudtam, hogy annyira vészes nem lehet az oltás helye, mivel se bedurranva    nem volt a helye,

még csak forró sem volt a combikája' se lázas nem volt, se semmi.-/

Ekkor gyermekem, megrántotta a vállát, hátatfordított nekem, átpillantott felette',

elvigyorodott, és mint a csík' elrohant!!!   

Hmm...

Mi lesz ebből a gyerelből???

Szinéééésszzz???? ...  ... 

Még kicsit' körbeudvaroltatta' magát a Nővéreivel, megkapta az este 2. adag tejecskéjét, és elaludt.