2010. 10. 22.-én pénteken,
utolsó utadra kísértünk a Pestszentlőrinci temetőben....
2010. 10. 22.-én pénteken,
utolsó utadra kísértünk a Pestszentlőrinci temetőben.....
/ 'Zene' a bejegyzés alján.-/
Belépve a nagyterembe', ezen látvány fogadott minket...
Kitettünk melléd, Rólad egy fotót.
Elindították erre az alkalomra, fájón, ámde annál
gondosabban Neked összeállított 'zenénket'...
Egyre több rokon, ismerősök, volt kollégáid érkeztek meg
majd elcsendesedett a kb 100 fős ravatalozó...
Pap-bácsink szavait hallgattuk...
Koszorúinkra is, csak úgy, mint a gyászjelentésre, szóról-szóra Rád-Hozzád illő idézeteket írathattunk...
"Elcsitul a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott."
"Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit utoljára mondani akartál."
"Küzdöttél, de már nem lehet, csend ölel át és szeretet."
Fájdalmunk csendjét, Máthé Péter - Elmegyek' című száma törte meg, miközben utolsó utadra kísérni indulva, elhagytuk a ravatalozó hideg termét. Míg rendeződött a gyásznép, a temetést segítő emberek tették a dolgukat, még a ravatalozó környékén elhelyezett hangszórókat is bekapcsolták, így végig kísért-lengett' a halk, ámde tisztán hallható "üzenet".
- Elmegyek... Milyen útra indulok még nem tudom... -
.... Apu!!!! ....
Hátt... Ennyi' maradt 'belőled' a földi létben...:(((
Dee...
Szívünkben tovább, velünk élsz!!!
Mindörökké!!!
Még péntek éjjel, a Családi búcsúztató' után, magunkban maradva, fenn a konyhában Rád emlékezve, Téged siratva, Reninek jutotott eszébe egy gondolat...
Szombaton megvalósítottuk, 10en körbeállva a kertben...
Gyertyát gyújtottunk, a 'kerti-helyeden' ott ahol munkától megfáradtan,
vagy épp velünk együtt jókedvűen, beszélgetve üldögélni, pihenni szoktál...
Minden olyan ezen a széken, ahogy Te itt hagytad *...
Csak Te hol vagy???:(((
???...
* / Koszos-:) ... :( Bár a képen nem látszik, törött is, hátul a lába', amit Te javítottál meg némi alumínium lemezzel, és popszegeccsel... Ezért is lett a Te-széked'... /
Majd később, már sötétben, ha kinéztünk a konyha ablakból, pont ráláttam a diófa már-már kopasz ágai között, a széked körüli sejtelmes fényre... Mindannyian úgy éreztük-tudtuk, Te voltál-vagy itt köztünk, a lelked, a lényed volt a gyertyaláng ködében. - Velünk. -
Bár a fotó nem adja vissza amit leírtam az imént.-
De mégis ide illik...
Vasárnap részvételünkkel a Pestszentimrei', református templomban is megemlékezett a gyülekezet.
Pap-bácsink, a szószéken...
. . . . . . . . . . . . . . . . .
N Y U G O D J B É K É B E N ! ! !
" Üzenet."
Miért sírtok?
Hisz Isten arca volt
mely símogatón,
hívón rám halojt.
És én mentem...
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek...
Sziromhullás volt...
Árnyékom lehullt...
A szemetek hát könnybe
miért borult?
Ha emlegettek: Köztetek leszek.
Ha imádkoztok: Veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok!
Emlékem így áldás lesz rajtatok!
/ Ismeretlen szerző.- /
Miért sírtok?
Hisz Isten arca volt
mely símogatón,
hívón rám halojt.
És én entem...
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek...
Sziromhullás volt...
Árnyékom lehullt...
A szemetek hát könnybe
miért borult?
Ha emlegettek: Köztetek leszek.
Ha imádkoztok: Veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok!
Emlékem így éldás lesz rajtatok!
/ Ismeretlen szerző.- /
