Elért az ünnepek előtti sütemény gyártós 'kényszer'-korszak... 

Első körben mézest' sütöttünk, amiből-vel' természetesen, hozzánk illőn' lett is némi baleset. :))) Ezúttal Patrik kisfiam alakított', mivel ugye látta amint a mézes-karikákat egyesével cukormázba mártottam... Gyermekem gondolta segít kicsit Ő is, miután mindennel végeztünk, sütiket kipakoltuk szikkadni, a konyhát rendbe tettem, majd magammal is efféle tervekkel beiramodtam a füribe. 

Ez idő alatt Töki' heves gondolat megvalósításba fogott... 

Úgy esett, hogy áldozatául váltak, a gondosan készített-kipakolt kis csokis falatkák... / Tekintettel az aznap' mér 5x-re fullon' üzemelő mosogatógépre, kénytelen-kelletlen, ámde gyanútlan a mosogatóban ázott az egyik sütizéshez használt müa' pixisem..../

Naa!:))))

Patrikot ezen látvány sarkallta munkára, és széééépen szisztematikusan bele pakolgatta a sütiket egyesével a vízbe, a mosogatóhoz tolt széken állva, megforgatta, kicsit bele-bele pöckölgetve őket', hogy nehogymár' száraz része maradjék valamelyiknek is! :)))))) (Y) Mesélte utólag Apa...

Itt ezen csokisakat' akakitotta át Patrik, már csak fényképen elérhetővé... 

Nem mondom, hogy nem voltam mérges, dee' képtelen voltam megállni az esetet nevetés nélkül... Természetesen semmiféle következménnyel nem járt Patrikra nézve ezen tette. Már akkor elhatároztam, hogy sebaj'!...  Gyártunk majd másik csokis-kicsiket, mondjuk nem mézes tésztából, hanem vajas-kókuszos kekszek formájában. Ezek is elkészültek, meg a szokásos mélyhűtőben sütésre váró bejglijeim is valósággá lettek, kezeim által. 

Bejgliből a  sütött verziót' is prezentálom majd természetesen. 

Édes süti gyártásilag egyelőre asszem' lehúzom a rolót!