Hétfő:
Mint írtam is, jól kapisgáltam a magzati szív Uh vizsgálat kimenetelét.
'A'-nak kikiáltott kisfiam szíve kezd ödémás lenni. Ismét végighallgathattam, hogy mennyi
esélyt adnak Nekünk. / Ami = a 0-val.../
Ismét jött a be kell feküdnie!!! kijelentés.
Majd utánna természetesen a magyarázó szöveg, hogy tenni ugyan nem tudunk semmit,
de megfigyeljük / lentebb lásd a szó orvosi magyarázatát / legalább mi hogy zajlik.
Szó-szót követett, majd közöltem, hogy Én kb. 10% esélyt látok arra, hogy másnap motyóstul
ott fog engem bárki is látni.
Eljöttem...
Sírtam...
/ Mint mindig... A Klinikai látogatásaim után.. /
A 'megfigyeljük' szó jelentése tehát:
- A Dél-Pesti Kórház - Szülészet-Nőgyógyászati Osztályt vezető Főorvos Úr fordításában.
Ezen kijelentés anyit tesz / mivel a oktató kórházról van szó / nem elég, hogy mindenféle orvos pisztergálna, kérdezgetne, nyúlkálna hozzánk, de még csőstül özönlenének a tanoncok is. Mert problémás eset lévén érdekesek lennénk!!! Hüümm... Háátt, minek néznek ezek 1 terhes Nőt???
Kedd:
Egy totál diliházzal felérő este után, Apa elvitte a fiúkat dolgozóba, jött vissza haza,
hogy menjünk intézni a dolgainkat.
Irány volt a Dél-Pesti Kh, ahogy terveinkben szerepelt is.
/ Na itt csalok 1 kicsit... Bemásolom azt amit Nlc-ban a Lányoknak már 1x leírtam. /
NEM MEGYEK KíóRHÁZBA!!! LE VANNAK SZARVA!!!
Voltam a Dél-Pestiben, kerestem a Mikót. Nem volt benn...:(
( Murphy?.. igy kell? mind1...:))) )
Telón beszéltem vele, azt mondta teljesen elfogadja az érveimet,
az aggályaimat a Klinikával kapcsolatban. De az oszt.vez. főorvos
nélkül ebben Ő sem dönthetne, keressem meg, amit mond azt tudná
tenni Ő is.
Épp 1 császárra rohant, 2 perc alatt elhadartam Neki miért is kerestük
meg. Mondta várjuk meg, megbeszélünk mindent, nem a folyosón, hanem
leülünk, gondolkodunk, latolgatunk. De azt már a folyosón nem értette
minek kéne befeküdnöm a Klinikára.
Így is történt.Latolgatott, meghallgatta az egész storymat a kezdetek
kezdetétől.
Arra lyukadat ki, hogy ha nagyon nagy baj lenne, és meghal vmelyik
babcink, akkor kb. 5-10 perc alatt eldől hogy a másik babci a közös
keringés miatt vele hal-e. Ebben az esetben sem ér semmit a kórházi
tartózkodás, mert ezen csak akkor tudnak egy villámgyors csaszival
segíteni, ha épp akkor Uh-nak amikor a baj történik az egyik babóval.
Erre ugye elég kevés az esély.
A másik verzió, miszerint elmenne a magzatvizem... Annyi idő akkor is
maradna, hogy bemenjek egy erre megfelelő felszereltségű Kh-ban.
Arra kért azt döntsük el, hogy melyik intézményben kívánjuk a többi
vizsgálatot elvégeztetni a nagy napig. Biztosított róla, hogy Ő is,
és a Mikó is bármikor fogad.
A szülés helyszínére is van problémamegoldó ötlete. Mert igy már
nyilvánvaló volt a Főorvosnak, hogy a Klinikára lelki, ideg-állapobéli'
okokból nem igazán szívesen tenném be a lábam.
A Mi helyünk a Szabolcs utcai Kh. vagy klinika? Nekem végül is tök mind1,
hogy hogy hívják. Erre még legközelebb visszatérek, megkérem telefonálja
le, protezsáljon be, az ottani orvosokhoz.
Mégiscsak más ha az embert 1 oszály vezető főorvos ajánlja be valahová.
vagy akár önszorgalomból, akár mentővel odaesik 1xcsak.
Na, ezt intéztem ma.
Megkönnyebbülés volt maga a tudat is, hogy talán nem megyek többet a Klinikára, ahol
örökösen csak földbe döngölnek' a szuper módszereikkel.
Mert azt ugye Én is tudom, értem, hogy baj van! De attól csak még nagyobb baj lesz,
ha ezt a tényt a maguk roppant kedves stílusával örökösen képembe vagdossák.
Ezen dolgokat elintéztük olyan 4 óra hossza alatt.
/ Ez is mutatja, hogy itt képesek egy-egy 'betegre' időt szánni.. Beszélgetni, valóban segíteni... /
Némiképp megkönnyebbülve, ugy döntöttem, kihasználom az alkalmat, és beteszem
méretes pocakomat az autóba Apa mellé, és irány Pilis-jászújfalu.
Igaz ezen próbálkozásom óriási röhögésben végződött, mivel mire betuszkoltam maga a
nem kicsi opelba, érdekesnek mondható végeredmény alakult ki.
/ Mivel a 'Super - Mi autónk - A Suzuki' szerelőnél van, kölcsön autóval furikázgatunk. /
Tina+a pocak a kocsiban elhelyezkedett, szinte indulhatnánk is...
Kényelmesen a majdnem csutkáig hátratekert háttámlájú anyósülésen.
Elvileg minden OK!!!
De az ajtóbecsukással némi-nemű gondok adódtak.
Akárhogy kepickéltem, nem értem el az ajtó foggantyút... Apa csak nézett 1 darabig, majd
elnevette magát a szenvedésemen...
Kissé lihegve, mérgesen, hogy /Aaaafefe!!! Ennyire nem vagyok már képes!!! / néztem Rá,
és szemeimben tükröződött a kérdés:
- Hogy most mi a sz@rt kell röhögni???
Persze végül belőlem is kitört a röhöghetnék. A röhögési rohamunk csillapodtával Apa kiszáll,
autót körbe séta, ajtót Rám csuk, vissza séta, beül, és hipp-hopp 10 perc alatt el is indulhattunk.
Jeeehhh!!!
Ez volt olyan fél 4 tájékán.
Összeszedtük a hazafuvarozandó munkásembereket és este 9-re itthon is voltunk.
De legalább némiképp csökkent a bezártságérzetem.
Ennyi-
