Veri az élet, very happy... Mindenki veri, beleveri....

Ismételten vissza kanyar múlthét péntekre...

/ Kanyargós kedvemben' vagyok mostanság... /

Tehát... 11.-e reggele...

Egy kicsit váratlan és nem épp kedvemre való telefonhívás után, ami megszakad'-va ért véget,

úgy döntöttem, hagyom csengeni a kijelzetlen számmal történő hívásaimat.

Barinőmnél voltam a kisboltban, de a hívó fél csak nem hagyta abba

a próbálkozást, hogy velem beszéljen, kb 20 perc alatt 6x csörgetett,

mikor már Barinőm unta meg, és felvette a telóm.

Illendően bemutatkozott, mondta volna, hogy Krisztys' nincs itt, ...

De a hang a telefonban közbeszlót, hogy:

- Deháténakrisztinaapjavagyok!!!

Gyorsba' átvettem a telefonom, és jött a hidegzuhany!

Sejtettem Én már mikor kiderült hogy Fatterom hívott végig oly' kitartóan, nem az

előző emberke, hogy vmi nem stimmel, de erre ami következett nem számitottam!

Alig érthető módon csak dünnyögött Apám a telefonba, és kérte:

- Menjek haza, azonnal vigyem orvoshoz!!!

Naa...

Nekem sem kellett több, a lábaim cidrizni kezdtek, szívem majd kiugrott a helyéből,

mivel Fatteromtól ilyet

még ember nem halott ez alatt a 71 éve alatt mióta létezik!

Itthon eléggé ijesztő látvány fogadott...

Apám elgyötörten, totál lázasan hidegrázással megspékelve, remegve 'ült' a folteljában.

Zilált...

Nyaka bedagadva...

Beszélni, nyelni sem tudott...

Mentőt akartam hívni, de integetett, hogy nem kell!

Kikérdezgettem nincsenek a infarktusra utaló tünetei, de szerencsére ez negatív kérdéskör maradt.

Maradt az a verzió, hogy háziorvosi rendelő, bárki is rendel, Én tolom be Fattert az ajtón!

Így is lett, rendesek voltak, azonnal ellátták, amint elsoroltam miért is mertem kopogással zavarni a rendelés folyamatát.

Épp ott tartózkodó Doki eléggé lebéé' az én totálisan orvos és gyógyszer ellenes Fatterom,

de látván állapotát tette a dolgát is.

Kiderült hálistennek nincs akkora baj mint amilyenek már-már megfordultak a fejemben, "csak" influenza,

igencsak magas láz, bazi tüszős mandulák, és egy begyulladt fog az állapot okozó tényezők sora.

Gyógyszer írás, és instrukció osztás után azért a fogászatra át lettünk utasítva, ahol természetesen épp nem volt rendelés,

de az aszisztenssel beszéltünk, az egyébként csak időponttal' müködő rendelés kezdetére beírta Fattert.

2-re mentünk vissza, 3-tól rendelt elvieg a saját házi orvosunk, de péntek lévén, tudtam elég bizonytalan Ki és mikor rendel,

tehát az első háziorvost meglátván', kérdezkősködésbe kezdtem, várjuk-e a Dr urat.

Jogos volt a feltételezésem, aznap nem rendelt, de  Dr Nő végighalgatva a délelőtti esetleírásom, azonnal látni akarta Apám.

Ő is helyeselte a foghúzást, vérnyomást is mért, kiderült magasra ugrik-ingadozik, ezzel Hétfőn mindenképp keressük fel a Dr urat, utasított.

Továbbá az igen csúnya mandulája miatt fül-orr-gége...

Fogorvos épp csak belepillantott a szájába, és Ő is fül-orr-gége szakvéleményt kért a foghúzás elvégzése előtt.

SZTK...

Vissza fogorvoshoz, aki végül a szakorvos kifejezett kérése ellenére sem vállalta be a foghúzást,

mivel teljes gyulladásban volt Apám feje, torka.

Hosszú nap volt, ez az ide-oda küldözgetés, már ekkor dühített!

Az egész napunk időpont egyeztetéssel, szervezkedéssel telt, olyan állapotban ugye, Apám nem tudott vezetni,

ígyhát Tessóm' Tomi fia sofőrködött nekünk is, szüleinek is egész nap. Friss jogsival ingázott,

reggeltől 5 óráig.

Gyönyörüen higgadtan vezényelte le a segítséges' napját.

A 7vége aggódós volt, bár Fatterkám eddigi életszemléletével ellentétben, szépen szedte a gyógyszereit,

mondhatni 'jófiúk' volt.

Hétfőn saját háziorvos a vérnyomás ingadozás miatt is, meg úgy egyébként is.

Jófej Dokikánk' igencsak kerekítgette a szemét, mikor szinte kézenfogva sétáltunk be az e-célból kitárt rendelő ajtaján.

Kérdezte:

- Hááteztmeghogycsináltam???

/ Eddig Fatteert 6 lóval sem lehetett még a rendelő közelébe sem elvontatni,

nemhogy' Ő sétáljon be önként! /

Jogos volt a csodálkozása Dr úrnak, de igyekezett a lényeggel foglalkozni, megbeszéltük a véérnyomás

dolgot, kiadta az ukászt miszerint:

- Zs.... úr! Most a Lánya a főnök!!! / Teccikééétenii'??? /

Doktor úr véleménye is az volt, hogy mielőbb ki kellett voln húzni azt a fogat, ez is megtörtént végre.

Már ekkor eléggé kezdett elegem lenni az orvostól orvosig futkározunk műsorból', de még nem tudtam mi lesz

a folytatás.

Jött a sorban Anyám...

Félrehívott, hogy:

- Kislányom! Baj van...

Ismét fekély lett a lábán, mondtam öltözz! Irány a Doki!

Persze Ő is elkezdte a hisztijét', hogy jajjj Ő neeemm... Meg izééé...

Türelmem véges...

Kiosztottam mindkettőt, hogy:

- Tökömet máá!!!!

Nem vagyok Én se ovónő, se áploló, se semmi efféle...

Ha maguktól nem értik, hogy vannak sajna olyan esetek ami orvost  igényel,

hát én kiszálltam!

Oldják meg maguk a bajaikat!

Anyám egy szó nélkül indult összekapni magát...

SZTK...

Sebészet...

RTG...

Kiderült nem is a lábszárán keletkezett seb a baj, hanem sajnos megint 1 lábujja...

DélPesti Kh-ba továbbitott minket az orvos.

Mondta, nem vészesen sürgős, de műtét kell!

Kedden DélPestiben kezdtünk, 4 órát várakoztunk az ambulancián, ahol azt sem tudták hogy ott vagyunk,

már mindenki elment a jóócskán utánunk érkezők is, mikor már rákérdeztem a nővérkénél,

hogy az Anyámról frankón megfeledkeztek???

Ettől az "Aztsemtudtaottvagyunk"-tól igencsak ideges lettem, mert ugye mi a büdös szarnak van akkor

a számitógépes rendszer, a beteg irányítás, bejelentkezés, sorszám osztás, stb...

Nagynehezen bejutottunk, de a drága hozzáértő kollegína' érsebészt hívott Anyámhoz, aki végül

engem cseszett le, hogy Ő mit keres itt, Ö Anyámmal SEMMIT! nem tud csinálni!!!

/ Csak lestem...

Miért Én voltam a hibás, hogy Őt hívták???

Mindemellett egy olyan gusztustalan fazon volt ez is,

hogy szivem szerint kifordultam volna a rendelőből mikor megláttam.

Főorvosúr' RÁGÓZOT!!!, egy értelmes válsz szó el nem hagyta a száját,

csak hümmögött kérődzés közben... /

Hosszas tanakodás-telefonálgatás után úgy döntöttek, menjünk fel az osztályra X.Y. kolegához.

Azt hittem / Én kis naív!!! / a telefonálgatásaik után, hogy jóhelyre kerülünk.

De...

Történeti felvázolásban mikor is a mondandóm legelején voltam, hogy ugye insulinos cukros, 2 éve a másik lábán is

megszabadították már 2 lábujjától, az 1. Sebészeti Klinikán...

Naaa!!!

Itt szavamba vágott!!!

Ha ott volt műtve, mit keresünk náluk??? Azonnal oda vissza, ez az orvosi etikett!

És már ránk is csukták az ajtót...

Klinikán...

Szintén esetfelvázolás, 2 éves', és friss leletnézegetés, lábvizsgálat után jött a megbeszéljük' cimszó.

Doki nem értette miért ott vagyunk ahol, mondván nem Ők a területileg illetékes Kh.

Elmeséltem a DélPestis' esetet töviről-hegyire, Doki csodálkozott, és ETIKÁTLAN! eljárásnak minősítette

a felénk mutatott viselkedését a Kh-nak.

Felhívta a Tisztel 2 kollegát, hogy ugyanmégis', hogy képzelték ezt????

Hogy elutasították a beteget???

Jóócskán lecseszte a Doktor urakat, akik persze hímeltek meg hámoltak.

2-es számú Doki azt mondta, hogy Mi a XVIII. kerületi lakosságunkkal nem is oda, hanem a Bajcsi' Kh-ba tartozunk...

Klinikás Doktor Úr arra is képes volt, hogy FELHÍVJA!!! a BetegÁgyNyilvántartót, hogy ugye, ez és ez a cím,

hová tartozik???

Kiderült nekem van igazam, és a Mi Kh-unk ez a francos sintértelep itt DélPesten...

Tehát...

Lelet címszó latt kaptunk egy teljesen korrekt, esetleírást tartalmazó féloldalas' irományt, amiben szószerint olvasható,

hogy az területileg illetékes Kh megtagadta az ellátást, meg hogy BÁNy-nál ellenőrzött adatok alapján

igenis a DélPesti köteles ellátni a beteget!

Még 1 költői kérdést feltettem ennek a DOKTORNAK!

Mégpedig, hogy:

- Ezek után milyen ellátásban lesz része az Anyámnak???

Doki, értette a kérdésem mivoltát, majd azt javasolta, keressem az Oszt vezetőt, semmi egyéb dolgom nincs,

csak dugjam az orra alá az Ő 'leletét'!

Így is lett...

Kedden telefonon kerestem a Tisztel Oszt vez kandidátus Urat...

Hablatyolt, hogy Ő így leletek nélkül, kórisme' nélkül nem tud mit mondani, de mennie kell, és rámbaccta' a telefont!

Ez is...

/ Úgylátszik ez DélPestis' specialitás! /

No...

Mindennek ellenére, Anyám összecucc', kocsiba be...

Fatter szerencsére már Hétfőre annyira 'jól' volt, hogy tudott vezetni.

Élből irányba vettem a 3. emeleti sebészeti osztályt, név szerint kerestem a vezetőt...

Perszeee, Ő nem volt fellelhető, de egy segítőkész Nővérkét fogtunk ki.

Illetve azthiszem a Főnővér lehetett, mert Klinikás 'leletet' olvasott, intézkedett, majd kért, fáradjunk le az ambulánsra,

letelefonált, várnak minket!

Úgy is lett, alighogy leértünk nyílt az ajtó, bekértek minden papirunkat, majd cc. 15 perc múlva

feltünt  az ott dolgozó csaj, hogy SÜRGŐSSÉGGEL intézik a beteg felvételét!!!

/ Mégis, hogy képzelik, hogy ide oda küldözgetnek???

Oké...

Nem volt életveszélyes  ezen állapota, de akkor sem igy kéne eljárniuk!!!

Kezemben a Klinikás doki véleményével, miszerint a történtek miatt simán  mehettem volna a

Betegjogi Képviselőhöz, kissé összekapta-szarta magát a Délpesti sintértelep! /

Ó-oooo...

Hovasz@rjak????

Persze felvérteződtem tisztességgel az elmúlt események miatt, egyértelmű tény volt számomra,

ha megint kezdik, hogy:

- Háátt izéé... Meg bizéé'...

Jött volna a Betegjogi Képviselő azonnali felkeresése!!!

Annak ellenére, hogy ugye 'sürgősséggel' fektették be Anyám, Én rohangáltam bejelentkezni a befekvő személy nevében,

holott ez ilyen esetben a Nővérkék rutin dolga volna...

De sebaj!!!

Az 'olajozott' kerekek működésének köszönhetően 1 óra alatt!!! sikerült is eljutnunk az 'ágyelfoglalásig'

Mi Fatterral hazajöttünk motyóért, Anyun meg kezdődtek a műtéthez szükséges rutin vizsgálatok elvégzései.

Délután 3 óra körül azt az információt kaptam, hogy 99% még aznap /Szerda.-/ megműtik.

Némi kockázati tényező, hogy valóban sorra kerül-e, a pl a cukra, és egyéb leletek, no meg,

hogy mennyi azonnali sürgős eset érkezik be a sebészetre, így a havazással megnehezített napokban.

Noo...

Így hagytam ott Anyám, annyi plusz infóval, hogy este fél10 körül telefonáljak.

Megtettem, még nem műtötték...

Reggel 9 körül is ugyan ezt az infót kaptam.

Gondoltam, nem zargatom Őket, úgyis megyünk 4 körül látogatni, majd kiderül mire jutott a dolog.

Látogatni megyünk' esetkor Anyám szinte kiugrott az ágyból örömében, és közölte:

- Holnap jöhet hazaaa!!!!

Állam is leesett...

Kérdeztem, megműtöttek???

Gyanúúsvóóót'...

Nem műtötték, nem is fogják...

Fő-fő Úr úgy döntött a CD-n vitt RTG képet tanulmányozva, nem kell műtét!

/ Bazira nem értem....

Vhogy úgy érzem, Ők szintén könnyen játszanak' a beteg rovására...

Az SZTK-s Doki szerint sajnos, a jobb láb 2-es lábujjában már a csontot

marcangolja ez a francos kór'...

Az meg ugye nem igazán megállitható folyamat.

Szaall...

Ezzel most csak odázzuk' a bajt, és úgy vélem mondjuk 2 hónap múlva

kezdődik előlről minden. Amikor már persze, nem 1 lábujja lesz a tét hanem

komolyabb csonkolással kell számolnunk. /

Elnézést!!!

De kapja be a ball bokám az egész Eü,

a DélPesti sintértelep

és 'becses' csapata!

Megyek, hazahozom Anyám.-