"Itt van az ősz, itt van újra, Szép mint mindig énnekem..."
Szép mint mindig énnekem???
Hmm, hát lássunk mitől is lett széppé'...
Az iskolakezdésiőrület' tetőfokára hágott, csűrtünk-csavartunk, átcsoportosítottunk,
felszerelésért, tankönyvekért rohangáltunk, bekötöttünk, de mondhatni felkészültünk,
jöhetett az újabb tanév.
Klausom esőben ment évnyitóra, el is maradt az össznépi udvari' csődület, minden osztály a saját termében
hallgatta meg az Igazgatónőt, a társaik adta' kis műsort.
Mindemellett azt hiszem mondhatom, várta a sulit, az osztálytársait.
Renimnél - ugye senki sem csodálkozik -, volt némi kavarás ezúttal is.
Hiába való lett a nyári matek tanulás, amit Én is úgy érzek megtett, tényleg tanult, sehol nem volt egész nyáron!
Mégsem sikerült a pótvizsga...
Osztály ismétlés a végkifejlet...
Első tanítási napon tudta meg, hogy az előzőleg felajánlott "Melyik osztályba szeretnél kerülni Reni?"
kérdés is csak egy fricska volt.
Sikeredett a 11/D-be áthelyezniük Renim, ami ellen néminemű aggályai keletkeztek.
Csak annyit mondott suliból haza érve, hogy:
- Anya, Én ebben az osztályban nem vagyok képes létezni sem, nemhogy kijavítani amit elcsesztem!
Túlzottan nem részletezném, az okokat, de csak hogy egyet mégis említsek...
Nekem sem tetszett az elbeszélés, miszerint:
- Levél gyógyszerrel ülünk a suliba feeling', csak mert egy srác felajánlotta, hogy Xy-lányzó, szedd be, buli lesz!
Főleg a tanítás utáni a kocsmázás... Ahová Renit is invitálták, és nem volt jófej', hogy nem vonzotta a program felajánlás...
Hmm....
"Mit lehetett hát mit tenni?" - ...Így lett a sarok 10 cm...
Engedtem hát a nyomásnak', és iskola váltási hadművelet próbálkozásba kezdünk.
Igen, mindezt szeptember 2.-án!
Telefonon érdeklődés után voltunk a kiszemelt suliban igazgatónővel beszélni, megtudtuk elvileg semmi akadálya,
hogy átvegyék, de látnia kell a bizonyítványát, vagy annak másolatát. Továbbá közölte a Ignő', hogy ne aggódja
agyon magát Renim, nem a jegyeire kíváncsi! Azt szó szerint letojja!
Hmm...
3.-án reggel mentem bizonyítvány másolatért, mert ugye becsületeske gyerekem élből azzal nyitotta az
új tanév első perceit, hogy jógyerekhez méltón leadta a bizijét' az Of-nek.
Másolattal, és általam írott megerősítő kérelemmel' tarsolyomban, a megbeszélt helyen talákoztunk Renivel,
aki többekközt' azon kattogott, hogy a kézen vezetett Öccsére mindenki azt hitte az Ő gyereke!
Továbbá réémesenn izgult, sikerül-e az iskola váltás, bízva abban, hogy jó cserét terveztünk épp végre hajtani.
Iskola intézménybe bejutási célzattal vártuk hogy megkapja Reni a beléptető cetlikét, mindeközben épp óraközi szünet volt,
jól mutattunk Patrikkal a sok-sok izgő-mozgó, zsivajgó tini között.
Egy beszélgető férfi párosnak fel is tűntünk, mint látvány...
Láttam, rólunk beszélnek, mosolyogtak igenn nagyokat, majd végül felénk iramodtak, és megszólítottak,
hogyaszongya:
- Jónapot, - válasz Jónapot'...
Patrikra néztek, és folytatták:
- Hátt mond Te Kisfickó, Tégedet' miféle padba ültessünk, hogy ki is láccódj' belőle???
Jót vidultunk a helyzet adta életképen, majd magyarázandó' gyorsan elmondtam, hogy:
- Áááá... Őt még sehová se ültessék, még csak Tessókísérőben' vagyunk!
Majd pár év múlva visszatérünk a pados' kérdésre! Ok???
Jött a komolyabb része ottjártunknak...
Reni felvételi kérelmet intézett, mi Patrikkal az aulában vártunk. Egyre jobban izgultam, vánszorogtak a percek...
Majd cc fél óra múlva feltűnt gyerekem, méretes papír paksamétával kezében, széééles vigyorral arcán!
Anyaa!!! Felvettek!!!
Súgta boldogan....
Csodálkozásom tárgya lett, hogy pl az ingyen tankönyvek miatt az ezzel foglalkozó Hölgy Ő maga keresett meg minket,
mert ugye, szóltak Neki a titkárságról, hogy új felvételes gyerek van aki hozzá tartozik'.
Mindeközben Patrik egy doboznyi tikk-takk-al foglalta le magát, szépen el volt a cukorkáját majszolgatva,
zsebébe-ből' ki-be szedegetve azon kis dobozkát.
Majd fogta magát, és a Hölgy elé tett egy szem cukorkát, és huncutul mosolyogva várta a hatást!
Ami nem is váratott magára sokáig, a Hölgy teljesen lekenyereződött ezáltal, hogy:
- Hátt Ő kapott egy cukorkát, önként és dalolva, egy tüneményédes kis 3? évestől???
Nevetve kitárgyaltuk, hogy még csak 2,5 az a 3 év, meg hogy milyen kis jószívű, talpra esett gyerek,
milyen finom azzaa' asszem' barackos ízesítésű tikk-takk, és hogy a 'Néni' is visz ma haza a kislányának
ilyen finom cukorkát!
Csodálattal konstatáltam, hogy itt nem kell pl Ceglédről igazolás', hogy nekem valóban 3 gyerekem van,
nem csak mondjuk a szomszédból kértem kölcsön egy 48.000 Ft-os CSP szelvényt.
Ami ugye mindig van a táskámban.
Átadtam ezen csíkot', és el is volt intézve az ingyen tankönyv kérelmünk.
CsodálatosanszépnaagybanraszeműjajjdeédespofaPatrikkal' hosszas integetés után magunkra hagyott
minket a 'Néni', Reni ment kilépni a régi sulijába, mi Patrikkal indultunk hazafelé.
Mivel ez a nap úgyis erre volt szánva, lánykám még1x vissza ment a Szeptember 03.-i dátummal élő új iskolájába,
leadta a bizonyítvány, amin nem kicsit csodálkoztak a titkárságon dolgozók, merthogy' Ők azt hitték,
majd hétfőn fogja leadni, mondjuk az egyik szünetben.
Hosszú nap volt, de örülök-örülünk, hogy sikerült!!!
Tehát kijelenthetem, Renim már a Pogány Frigyes középiskola tanulója!!!
Itthon heves honlap böngészésbe kezdett Reni, mérhetetlen örömmel tudatta velem, hogy órarendbe
iktatott biológiát is tanul majd! Eddig is szeretett volna biosz-érettségit tenni, de eddig csak fakultációval
tehette volna ezt meg. Továbbra is info-szakos, kb 3x annyi szakirányú órával, mint azt eddig tanulta.
Háátt...
Mostmár csak hajráá Reni! Mondhatni, előtted a pálya!
